2022. január 30., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Leprások tisztulnak meg

Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”

Jézus Krisztus azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, hogy az eltévedt juhokat megkeresse és hazavezesse, a vakoknak visszaadja szemük világát, a sánták újra járjanak, a halottak feltámadjanak, leprások meggyógyuljanak, ördöngösök megtisztuljanak. Mindezek a jelek egyértelműen bizonyították, hogy az Istentől jött. Nikodémus is ezt mondja: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele” (Jn 3:2).

Mégis vannak kételkedők? A sokaság ingadozott az elfogadás és az elutasítás között, még Keresztelő Jánost is megérintette valamiféle kétkedés, bizonytalanság: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11:3). Pedig épp ő hirdette róla korábban: „Íme, az Isten Báránya!” (Jn 1:36). A Lélek bizonyságtevésében is kételkedik.

A bizonytalanság, félelem, hitetlenség vajon nem a lelki lepra tünetei? Ő az, vagy nem Ő az? Higgyek, vagy ne higgyek? Tegyem, vagy ne tegyem? Sok hasonló kérdés korlátozza az Istennel való bensőséges kapcsolatot, míg kiszorul a lelki élet perifériájára, a magam emelte barikádok mögé. Mint egy Jézus korabeli leprás élete, aki távol élt mindentől és mindenkitől.

Jézus a kétkedő szavak után munkájával igazolja magát: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11: 4-5). A küldöttek láthattak, maguk is megbizonyosodhattak, de Jézus kijelentése volt a válasz a kérdésre. Ő munkálkodik, mert ezt látja az Atyától: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5:17). Ez a munka ma is folytatódik, de látja-e a ma kétkedő embere Jézus munkáját? Amit ma akar tenni, az botránkozás lehet sokaknak, mert nem ember szerint munkálkodik, hanem Isten szerint.

Kedves olvasóm, nem vagy-e megfertőződve kétkedéssel, mint valami lelki leprával? Emeld fel a fejed, hisz Jézus Krisztus leprásokat tisztít ma is! Vállald fel előtte állapotodat, és mondd neki: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” A Mester pedig meg fogja tenni.

Molnár Ottó

Imaáhítat: 

Könyörögjünk testi és lelki gyógyulásokért, teljes egészségért! - 3Jn 2

Bibliaóra: 

Új élet hit által – Róm 6:1-18 (Róm 6:22)

DÉLUTÁN | 

Közbenjárás a megromlottakért

Igehely: 5Móz 9:7-29; Kulcsige: 5Móz 9:12 „Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj, eredj le gyorsan innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik, és bálványszobrot készítettek maguknak.”

„Csak addig hívő, amíg meg nem szárad rajta a bemerítés vize” – hallottam román testvérektől. De az ilyen vajon érti, hogy mit jelent szövetséget kötni Istennel? „Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd!” (Préd 5:4)

A választott nép a Sínai-hegynél elkötelezi magát Istennek. Megfogadja, hogy amit kíván tőlük az Úr, azt teljesíteni fogják. Sajnos, nagyon rövid életű volt a fogadalom, mint sok esetben, napjainkban is. Negyven nap, míg Mózes az Úrnál van, és bekövetkezik a nép romlása: öntött borjút készítettek, és istenként tisztelték. „Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.” Egyiptom elmaradt a hátuk mögött, otthagyták a házakat, a robotmunkát, a póréhagymát, a dinnyét. Magukkal vitték állataikat, meg nem kelt kenyerüket, aranyukat, ezüstjüket, és szívükben a bűnt, a bűn utáni vágyódást. A fertőző vírust magukban hordozták, a megromlott állapot ennek tudható. Kijöttek Egyiptomból, de Egyiptom bennük maradt. A megtérés nemcsak „társaságot” vált, hanem egy teljesen más életvitelt, a vírus megfékezését, megöldöklését jelenti. Sajnos, a romlás veszélye még így is megmarad.

Isten szíve megnehezedik, haragja felgerjed a megromlott népre, sőt Áronra is. A bűn következménye a pusztulás. Isten haragja rettenetes. Mózes, aki nagyon jól ismerte az Urat, tudta ezt, és közbenjárt a népért. Odaállt könyörgésben, böjtben az Úr elé: „Uram, Isten! Ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Egyiptomból. Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!” Mózes megoltotta Isten haragjának tüzét, mert közbenjárt a megromlott népért, az ősatyákra hivatkozva. A felolvasott részben Mózes a népet alázatosságra, istenfélelemre inti.

Vannak ma is Mózesek, akik közbenjárnak a megromlott népért? A tönkrement állapotból ma is van gyógyulás a keresztnél, ahol Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől, eltörli bűneinket. Főpapként folyamatosan közbenjár értünk az Atyánál.

Molnár Ottó

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).