2022. január 18., kedd

DÉLELŐTT | 
Ünnepelni a vőlegénnyel együtt

Igehely: Lk 5:33-39; Kulcsige: Lk 5:33 „Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak.”

A farizeusok és írástudók felróják Jézusnak, hogy tanítványai nem böjtölnek, és nem imádkoznak, mint a Keresztelő János és a farizeusok tanítványai. Ő viszont rámutat arra, hogy most nem a böjt ideje van a tanítványok számára, hanem az ünnepé. Bár most nincs velünk testileg Jézus, ezért mi böjtölünk is, mégis az evangélium által a keresztyén élet egy ünnep – sokkal inkább, mint az ószövetségi hívőnek, akinek folyamatosan áldozatokat kellett bemutatnia, és nem tudott teljesen felszabadult lenni az Istennel való kapcsolatában.

A foltról és a tömlőről szóló példázatok által Jézus rámutatott arra is, hogy az a fajta imádság és böjtölés, amit gyakoroltak a farizeusok, az ószövetségi vallásgyakorlathoz tartozott. Náluk inkább a rituális imádság és böjtölés szokása volt jelen (mint ahogy ma is a zsidóknál), de Jézus valami újat hozott, amiben a szívből jövő imának és böjtnek van helye.

Az evangéliumot magunkévá téve ünnepeljünk tehát a Vőlegénnyel együtt, töltsön be az üdvösség öröme! De vigyázzunk, hogy lelkigyakorlatainkat ne rituális módon végezzük! Ne azért imádkozzunk és böjtöljünk, mert kell, hanem azért, hogy keressük Vőlegényünk jelenlétét, és azért, hogy őszintén kitárjuk szívünket előtte.

Albu Levente

DÉLUTÁN | 

Ragaszkodás az Elhívóhoz

Igehely: Jn 6:65-69; Kulcsige: Jn 6:68 „Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.”

Jézust „kemény beszéde” (60. v.) után többen elhagyhatták, mert megkérdezte a tanítványait, hogy ők is el akarnak-e menni. Ma tőled is megkérdezi ugyanezt: „Te is el akarsz hagyni? Neked is csak teher az én követésem? Te is csak félszívvel követsz, és ha tehetnéd, nem is foglalkoznál a hívő élettel? Neked is túl kemény beszédnek tűnik a tanításom?” Úgy tűnik, hogy Jézus nem akar mindenáron megtartani minket maga mellett. Neki nem kellenek félszívű követők, akik csak kötelességből, vagy az emberek elvárása miatt követik, vagy esetleg csak addig rajonganak érte, amíg Jézus nem zavarja őket a tanításával.

Péter szavai sokunk szívében visszhangzanak. Azért ragaszkodunk az Elhívónkhoz, mert „örök élet beszéde van nála” (67. v.). Jézusnál tálalunk örök életet, ami már itt a földön elkezdődik. Jézuson kívül a halál beszédei vannak, amelyek sötétségbe és nyomorba visznek. Akármilyen nehéz is a keresztyén élet, hova máshova mehetnénk?! Csak Krisztusnál tálalunk életet. Rajta kívül reménytelenség és értelmetlenség van.

Mi a válaszod Jézus kérdésére? Azt még jó megjegyezni, hogy ha ki akarod kerülni a kérdését, vagy ha nem őszintén válaszolsz, Ő akkor is a szívedbe lát (70. v.).

Albu Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).