Igehely: Lk 10:1-12; Kulcsige: Lk 10:3 „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”
„Hogyha küld, elmegyünk, / Hallgatunk rá, mert bízunk benne” (HH 252). Az elbeszélés a hetvenkét tanítvány kiküldéséről csak Lukácsnál fordul elő. Az író görög anyanyelvű, korának képzett embere, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajárt (1:3), palesztinai útján felkutatta az írásos és a még élő hagyományt. Az összegyűjtött anyagban utalást talált – a tizenkettő mellett – a nagyobb kör kiküldésére. Ennek megörökítése kiemeli könyvének központi gondolatát: az evangélium egyetemes érvényű, az örömhír nemcsak Izráelnek szól, hanem a pogányoknak is – a hetvenkettő a pogányok jelképes száma volt Izráelben.
Követői közül az Úr Jézus választott. Ez csoda és titok is, hiszen az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet (1Sám 16:7). Általuk munka-párosokat formált, ideális és hatékony egységeket. Mivel a misszió sürgős, mint az aratás, ezért ne töltsék az időt azok köszöntésével, akikkel útjuk során találkoznak, ez Izráelben ugyanis hosszas szertartás volt. Ne is terheljék magukat az emberi biztosítékok kellékeivel: erszény, táska, saru. Megélhetésükre vonatkozólag viszont fogadják jó lelkiismerettel azt a minőségű szállást és étkezést, amilyet felkínálnak, tehát ne járjanak házról házra. Feladatuk kettős: gyógyítsák a betegeket, és hirdessék, hogy elközelített az Isten országa. Akik ezt visszautasítják, azokkal közösséget a legcsekélyebb mértékben se vállaljanak.
„Ma éjjel kitörünk a várból, hogy meglepjük az alvó törököt” – az Egri csillagok részlete már homályosan jön elő, de a hajdani kisdiák rémületét szinte ma is érzem, ahogy ezek a katonák halálos veszélybe rohannak. A hasonlat: „bárányként küldelek titeket a farkasok közé” többjelentéses. Az ige hallgatói is emberek, bár sokszor farkasként viselkednek. A küldött viszont szelíd, mint az őt elküldő, és nem szegez erővel szembe erőt. Terelhető, mint egy bárány, hajlik az együttműködésre: nem „magányos farkas”. Szenvedéstűrő, mint a szenvedő Bárány, Jézus Krisztus. Békességes szóval jár, hiszen Isten jóakaratát hirdeti meg. És a végeredményt az őt küldőre hagyja, aki ismeri a szíveket.
Szilágyi László
Adjunk hálát, ha szenvednünk kell hitünk, reményünk, szeretetünk miatt! - 1Pt 2:19-21
Küzdj a testvéri egységért! – Róm 14:1-19; 15:1-7 (Róm 15:5-6)
Példás szolgálat
Igehely: 5Móz 17:14-20; Kulcsige: 5Móz 17:19 „Tartsa azt magánál, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket.”
Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus! (HH 602) – ez az ének jött fel tavaly nyáron egy esti beszélgetésünkben Borikával, feleségemmel. A várad-belvárosi imaházban az istentiszteletek kezdőéneke volt ez, orgonakísérettel: az első F-hangot hosszan tartotta a síp, elindult az éneklés, és a lelkipásztor felsietett a szószékre. Élményt jelentett fiatal korunkban, ha egy vasárnap délután bemehettünk a „nagy imaházba”. Így hívtuk Szentjánoson az anyagyülekezetünket. Sok áldást adott az a 25 év, amit az ő főségük alatt töltöttünk.
Egy király fősége alá tartozni – ez az erős törekvés jellemezte magyar történelmünk több korszakát. A viharban menedék kellett. Egy erős király oltalmazott a háborúkban. Békeidőben meg boldogulás járt egy bölcs vezető nyomán. Nagyon szomorú, hogy ezek az eszményi állapotok ritkán álltak be, vagy csak rövid ideig tartottak.
Ha majd királyt emelsz magad fölé, ahogy a körülötted levő népnél is van (14. v.) – érezni, ugye, ebben a hűvös tartózkodást. Izráel népe teokráciában élt. A Sínai-hegyen kötött szövetség óta számukra az Úr az Isten. És aggodalmat is rejt a mondat, hogy a földi király uralkodása vajon nem fogja-e emberi indulatok és számítások miatt megzavarni az isteni Királlyal való szövetséget. Ezért igyekeztek a próféták tanácsolni nemcsak népüket, hanem annak királyait is.
A király, miután elfoglalja trónját, készítsen magának egy másolatot a törvénykönyvből (18. v.) – Ez olyan fontos, hogy a Mózes ötödik könyve innen kapta a kissé nehezen kiejthető címet: Deuteronómium. A görögből vett latinosított elnevezés azt jelenti: a törvény másolata vagy megismétlése. Hordja magával – szólt továbbá az utasítás –, olvassa, általa félje az Urat, és ebből fakadóan cselekedje meg a tanultakat.
Az anabaptistákat Erdélyben letelepítő Bethlen Gábort hadakozásai során állandóan kísérte egy társzekér a fejedelem azon könyveivel, amelyekről úgy gondolta, hogy szüksége lehet rájuk. Az emlékezet úgy tartja róla, a Bibliát 26-szor olvasta át. 49 évesen hunyt el. Békességes, felvirágoztatott országot hagyott itt.
Szilágyi László
Új hozzászólás