2022. április 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Ő is kérdez

Igehely: Lk 20:1-8; Kulcsige: Lk 20:3 „Ő pedig így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem.”

A kérdés-felelet ősidők óta a tanítás-tanulás elévülhetetlen eszköze. Ám kérdezni nemcsak az ismeretszerzés őszinte szándékával lehet. Jusson eszedbe „az ősi kígyó” (a paradicsomban): már az ártatlannak látszó kérdése is gyilkos szándékú hazugság! (1Móz 3:1) …De sokféle lehet egy kérdés indoka! Itt is a „kígyók, viperafajzatok” (a vallási elöljárók) kérdeznek először. De miért is? Mert nem fogadják el az igazságot: Jézus az Atyától jött, Ő „az Isten Szentje” - személyében „elközelített az Isten országa”. Ő a Messiás! De „az ördögtől valók” (Jn 8:44) erről hallani sem akarnak. Sőt: Jézus templomtisztítását követően már „azon voltak, hogy elveszítsék” Őt. Ezért a kérdésük: „milyen hatalommal cselekszed ezeket?” A szándékuk pedig csapdaállítás. Előítéletük azt sugallja: Jézus nem fogja tudni igazolni magát. Micsoda vakság, micsoda szereptévesztés – és micsoda megszégyenülés! Mert Jézus, az Isten Fia, akinek „adatott minden hatalom”, de a „felülről származó bölcsesség” is, a szívekbe lát. Válasza: visszakérdezés; s egyben méltó leleplezés: a gonosz szándékú kérdezők nem ismerték fel Jánosban a prófétát, Jézusban az Isten Fiát. A kettő közös tőről fakad – neve: hitetlenség.

Jézus, a Megváltó, most is kérdez: Te „kinek mondasz engem”? (Mk 8:27)

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Ábrahám megáldatása az Úr Jézusban teljesül

Igehely: Gal 3:6-14; Kulcsige: Gal 3:14 „... azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.”

Nem csoda, hogy az Újszövetség több, mint nyolcvanszor említi Ábrahámot, hiszen az ő életében kezdett kibontakozni Isten hosszútávú üdvterve. Mivel „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt ezért igaznak fogadta el”, ő kapta a drága (evangéliumi) ígéretet is: „általad nyer áldást a föld minden népe. Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.” Pál azért tartja fontosnak hangsúlyozni, hogy „az igaz ember hitből fog élni” (Hab 2:4), mert amiképpen a galáciaiak előtt, úgy ma is két út áll az üdvösséget kereső Isten népe előtt. Az egyik a törvény útja. Ám Isten átka marad azokon, akik a törvény betöltésében keresik az életet. A másik út a hit útja; azoké, akik a vak önbizalom helyett Isten megigazító kegyelmére bízzák magukat. Az ilyeneké az áldás és az élet – ők „Ábrahám fiai”.

Izráel áldásai földiek és anyagiak voltak, a mieink mennyeiek és szellemiek. Izráel elveszítette a magáét bűnei miatt, a miénk örökre bizonyos marad Krisztusban. Pálnak igaza van: Ábrahám megáldatása az Úr Jézusban teljesül. Mert nekünk olyan főpapunk van, aki „átokká lett értünk”, hogy „egyetlen áldozattal” (Zsid 10:4) bennünket örökre áldottá tegyen! (Zsolt 21:7) Ezért „nézzünk fel Krisztusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére”! (Zsid 12:2)

Leopold László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
13 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 3Jn 1:13–15 Kulcsige: 3Jn 1:15 „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”

János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt. Arra törekedett, hogy ő legyen a gyülekezet egyedüli vezetője, vagy legalábbis az, aki mindenben dönt. Arrogáns módon elutasította János apostol és mások tekintélyét; sőt Jánost még rágalmakkal is illette.