Igehely: Lk 24:1-12; Kulcsige: Lk 24:5 „Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt?”
Jézus Krisztus halálból való feltámadása nagy jelentőséggel bír, és sok tanulságot vonhatunk le belőle. Melyek ezek?
Más napra tevődik át az istentisztelet napja: már nem a hetedik nap, hanem az első. Ez az Úr napja, a vasárnap, az istentisztelet, az imádkozás, az igehirdetés ideje.
Hiábavalónak bizonyulnak jó, helyes és megszokott dolgok: a fűszerszámok már nem kellenek, mert Jézus testét nem kell bebalzsamozni. Valamilyen más módon kell vele találkozni. Nem kellenek a külsőségek, hanem a szív mélyéről kell feltörnie az imádatnak. Nincs helye meg nem értett szokásoknak, halott liturgiáknak, az igehirdetés újsága kell, hogy betöltsön.
Nagyon fontos a hívők közössége. Ők együtt voltak, együtt döntöttek mindenről, és ez nagyon fontos lecke nekünk is, hogy a keresztyének egyek legyenek. Azt is láthatjuk, hogy a kiscsoportos foglalkozások, bibliaórák nagyon hasznosak, felfrissítik az embert.
A természetfelettinek kell előtérbe kerülnie: az elhengerített kő, az angyalok jelenése, a Jézus feltámadása. A keresztyén összejöveteleken és a hívők életében ez a természetfeletti jelenség a fontos, ami nem emberi erőfeszítésre mutat, hanem az Isten hatalmas munkájára. Erre kell törekedni.
Az Isten szava jut előtérbe. Erre a szóra hallgattak az asszonyok is, engedelmeskedtek neki, elmondták másoknak is. Ez a keresztyén egyháznak az ismertetőjele, az igazi gyülekezet alkotóeleme: az igehirdetés. Ezen áll vagy bukik a gyülekezet. Nagyon fontos a személyes tanúskodás is: elmondani, amit átéltünk, amit láttunk és hallottunk. Ez a keresztyén szolgálat másik hangsúlyos eleme. Isten nem néma szenteket akar maga körül, hanem beszélőket, bizonyságtevőket.
Meghallani és megérteni az üzenetet azt is jelenti, hogy elindulunk bizonyítékokat szerezni, magunk meggyőződni az igazságról, a tényekről, elgondolkodni azon, és cselekedni, mint ahogy Péter tette.
A keresztyén élet az önkéntes és személyes meggyőződésen alapul. Nem szokások és liturgiák helyes ismételgetése, hanem élet és erő áramlása.
Szűcs Sándor
Imádkozzunk bizonyosságért, hogy az Élő Jézust mi is meglátjuk majd Isten jobbján! - ApCsel 7:55-56
Visszaemlékeztek és hírül adták – Lk 24:1-8, 36-49 (Lk 24:48)
Csüggedés után reménység
Igehely: Lk 24:13-35; Kulcsige: Lk 24:32 „Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”
1. A csüggedés forrása
Hamis hiedelmek. „Pedig, mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.” Ezek olyan gondolatok és érzelmek, amelyek sajátos értelmezésen alapulnak. Ők politikai szabadságról beszélnek, nem a lélek megváltásáról. Hogy lehet, hogy igaz tényeket így elferdítenek? Azért, mert saját magukból indulnak ki. Vallásos emberek, akik ismerik a Biblia igazságát valamennyire, mégis saját kívánságaik szerint értelmezik azt, és azért jutnak a „csüggedés mocsarába”, ahogy Bunyan János fogalmaz.
Emberekben való bizalom. „Közülünk való asszonyok is megdöbbentettek bennünket…” Ők lusták utánajárni. Azért mondja nekik Jézus, hogy restek, mert nincs saját meggyőződésük. Arra támaszkodnak, amit mások mondanak vagy tesznek. Így lett sok emberi szokás a Biblia rangjára emelve, mert mások így mondták, így szokták. Így alakulnak ki a hagyományok, a liturgiák, amelyek unalmasak és haszontalanok.
2. A csüggedés formája
Szomorúak, unottak, kiégettek. Ez az érzelmi pusztaság nem jó, nem ilyen hívő életre hívott minket Isten. Menekülni kényszerülnek. Elmennek Jeruzsálemből, a szolgálatot, a közösséget otthagyják. Már nincs erejük szolgálni, és nincs türelmük várni. Te is közülük való vagy?
3. A reménység visszaszerzésének útja
Közösség által. Jézus melléjük szegődött. Fontos találni egy megbízható testvért, aki meghallgat és tanácsol. Van ilyen lelki testvéred? És talán még fontosabb kérdés: te ilyen lelki testvér vagy? Mert lehetsz, lehetünk.
Az Ige által. Jézus elkezdett egy ószövetségi igetanulmányt velük, és nekik gerjedezett a szívük. Csakis az Ige végzi ezt el: hallgassuk, olvassuk és cselekedjük!
Imádság által. Behívták Jézust a házukba. Ő mondta az áldást az étkezés előtt, meglátták a sebeket a kezén. Ezt végzi az ima, amikor behívom az éle-tembe, és Ő lesz az első, az életem, mindenem.
Tanúskodás által. Visszamentek Jeruzsálembe, megkeresték a tanítványokat, kivárták a sorukat az összejövetelen, és bizonyságot tettek. Ez erősít lélekben.
Szűcs Sándor
Új hozzászólás