2021. szeptember 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten kegyelme tesz boldoggá

Igehely: Zsid 12:12-17; Kulcsige: Zsid 12:15 „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”

Ahogy a tegnapi áhítatban is szó esett róla, a megkeseredés fertőző lehet. Ez egyféle nyomorúságos lelkület, amit keserű szavakkal, gesztusokkal közvetítünk mások felé, részvétet, megértést keresve önmagunk iránt. Az eredmény többnyire más lesz: megfertőzzük azokat, akikre rázúdítjuk panaszáradatainkat. Nem önlelkét gyógyítja a kesergő, panaszkodó, hanem nagy eséllyel másokat is bevonhat a „csüggedés mocsarába” (Bunyan, Zarándok útja). Egyáltalán gyógyítható ez a lelki kórság? Igen. Így szól hozzánk, sérüléseinkben vergődőkhöz a krisztusi intelem: „a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok” (12–13 v.) Megerősíteni? Igen. Az erőforrás maga Jézus Krisztus. Rá nézzünk, és ne a szenvedésünk forrására! Lássuk azt a tiszta arcot, mely a korbács és a kereszt alatt sem torzult el a haragtól és a gyűlölettől. Ez az Istenből áradó szeretet ereje. Belőle merített Urunk, és másokra ontotta. Nagy lehetőség számunkra is, hogy általa ugyanebből a forrásból meríthetünk. Személyes kis bajaink, sebeink nemhogy elhajlítanának tőle, hanem elválaszthatatlanul hozzá kötnek. Ha megértjük ezt a tőle függő helyzetünket, egyenes út nyílik számunkra oda, ahol megláthatjuk Őt, az Urat.

Lukács Tamás

DÉLUTÁN | 

Csodálkozó kereső

Igehely: 1Kir 10:1–13; Kulcsige: 1Kir 10:7b „Még a felét sem mondták el nekem: bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azokat a híreket, amelyek hozzám eljutottak.”

Gyakran szembesülünk a ténnyel, milyen súlyos problémát okoz az Úrtól távol levő emberek között végzett szabálytalan evangélizációs próbálkozás. Olyan hívőkről beszélek itt, akiknek szájukban ott van az Ige, Isten drága ígérete, beszélnek a kegyelemről, megváltásról, és amit mondanak az jó, de egyébként rendezetlen az életük. Amikor a hallgatók érzékelik, hogy a beszélő életét és dolgait nem változtatta meg az evangélium, hanem ott vannak a tisztátalanságának jelei, vagy kitűnik a kusza, rendezetlen élete, sokan elfordulnak az üzenettől. Csalódnak, mert a rendezetlen életű, homályos célok érdekében tevékenykedő hívők elveszik az evangélium hitelességét. Sába királynője hallott Salamon nagyságáról, de amikor közelebbről megláthatta a király rendezett udvartartását, nagyszerűen szervezett országa közigazgatását, elámult. Salamon Istene és maga Salamon is igen naggyá lett a királynő szemében, mert nem üres szavakat hallott, hanem olyan istenfélelmet látott, mely egy kis országot a legnagyobbak szintje fölé emelt. Az élő és hatalmas Istent ismerte tehát meg, akinek Salamon szolgált.

Értjük azt, milyen hatalmas üzenetet hordozunk azzal, hogy Isten által rendezetté vált az életünk?

Lukács Tamás

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.