2021. október 22., péntek

DÉLELŐTT | 
Immánuel

Igehely: Ézs 7:14; Kulcsige: Ézs 7:14 „Ezért maga az Úr fog jelet adni nektek: Íme, egy fiatal nő, aki most várandós, fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.”

Immánuel: Velünk az Isten! Ézsaiás próféta a szír-efraimi háború idején megjövendöli Áház, júdai királynak, hogy az ellene szövetkezett izráeli és damaszkuszi királyok támadása kudarcot fog vallani. Az ígéret megerősítéseképpen arra biztatja a királyt, hogy kérjen jelt az Úrtól. Áház vonakodik ezt megtenni, ezért az Úr maga ad jelt: „Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek”. A név garantálja az ellenség kudarcát, Jeruzsálem megszabadulását.

A Mt 1:22-23 a szüzet Máriával, Immánuelt pedig a születendő Jézussal azonosítja.

Micsoda fantasztikus üzenet ez azoknak, akik szorult helyzetben vannak: Ne félj! Velünk az Isten! Áház szkeptikus volt, nem tudta elhinni, hogy Isten megsegíti, de az ígéret szólt, és érvényes az utódoknak is. Hála Istennek, hogy Krisztus megszületésével érvényes rám is, és mindazokra, akik Isten megváltott népéhez tartoznak. Nincs olyan helyzet, ahol ez ne lenne érvényes! Még ha egy világjárvány keseríti is az életünket, megnyugvással mondhatjuk: IMMÁNUEL – VELÜNK AZ ISTEN!

Hitetlen, álszent „Áházként”, vagy hálás tanítványként fogadom-e az üzenetet?

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Új élet a fővárosban

Igehely: Róm 1:8–17; Kulcsige: Róm 1:15 „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.”

Pál apostol hálás a rómabeliekért, mert az ő hitüknek „az egész világon híre van”. Valóban új élet kezdődött Rómában, a birodalom fővárosában, mert voltak, akik hittek az evangéliumban. Az apostol kívánta, hogy látva őket, valamilyen lelki ajándékot közöljön velük a megerősítésükre. 

Ahol új élet van, ott a lelki ajándékokat arra használják, hogy épüljenek egymás hite által. Mivel Pál fontosnak tartotta azt, hogy közösségben legyen a rómabeliekkel, ebből láthatjuk, mennyire pótolhatatlan az, amikor személyesen, egymást látva, hallva épülhetünk a hitben, másokkal közösséget vállalva. Pál apostol életéből azt is megtanulhatjuk, hogy legyen bátorságunk hirdetni az igét minden embernek, hovatartozásuktól, rangjuktól függetlenül.

Sokkal hatékonyabbak lennénk az evangelizálásban, ha valóban hinnénk azt, hogy a Krisztusról szóló evangélium Isten hatalma minden hívő üdvösségére. Az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki hitből hitbe, mert az igaz ember hitből él. 

Kiss László

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.