2021. november 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Az istenfélő ember

Igehely: Zsolt 36:1-12; Kulcsige: Zsolt 36:9 „Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.”

Dávid a 6. versben égig érő kegyelemről beszél. Azonban kétféle ember van: az egyik megveti ezt a kegyelmet, a másik megragadja. Előbbieket az Ige gonosznak nevezi, hamisnak, és nincs előttük istenfélelem. Számukra gyönyörűség, ha bűnt cselekedhetnek, mind a szívük, mind pedig a szájuk gonoszsággal van telve. Az utóbbiak azonban azok, akik megragadják a kegyelmet és nekik menedékük lesz az Isten. Ők a jó időkben is Istenük jelenlétében maradnak, de a nem szeretem napokban, a veszedelem idején, a bajban, a gyászban, a betegségben, a szenvedésben is oda tudnak menekülni mennyei Atyjukhoz, és oltalmat találnak.

Az égig érő kegyelmet megragadó ember bővölködő lesz. A Krisztusban felénk nyújtott kegyelmet megragadva, a megtérő bűnös jogosult lesz Isten teljes felbecsülhetetlen gazdagságára. Nem kell csaljon, hosszú távon szűkölködjön vagy beszűkült életet éljen. Ami Isten házában fellelhető, abból mind részesülhet ő is.

A kegyelmet megragadó embert Isten a gyönyörűségeinek folyóvizéből itatja. És az ilyen ember lelkiekben is olyan gazdag lesz, hogy tud másoknak adni és utat tud mutatni ahhoz a forráshoz, amelyre rátalált, és megelégítette őt.

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

Isten haragja valóságos

Igehely: Jn 3:35–36 „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.”

A János evangéliuma 3. fejezetéből ránk ragyog a sokak által ismert igeversben Isten nagy szeretete. És ez a szeretet, ha nem értjük meg helyesen a hátterét, nagyon elbillenti a mérleg nyelvét. Ez a szeretet csak Isten haragjával együtt említve teljes és van egyensúlyban.

Krisztusnak nem egyéb miatt kellett meghalnia, mint Isten haragja miatt. Isten haragszik a bűnért, haragszik az emberek által elkövetett bűnökért, sőt azok el is választják az embert a szent Istentől. Isten számonkéri a bűnöst az elkövetett bűnért és egy módon büntetheti meg, úgy, hogy örökre Tőle elszakadva marad.

Isten azonban szeret, nem akarta a halálunkat, hanem hogy megtérjünk és éljünk. Összes bűnünket Krisztusra tette és Benne büntette meg a bűnt. Így igazságos ítéletében a Golgotán, Krisztus keresztjén Isten haragja kiengesztelődött. Aki ezt hittel elfogadja és engedelmeskedik, Krisztusnak él és nem lát majd halált. Aki azonban nem hisz, az elkárhozik, az a maga bűneiért Isten haragját kapja, vagyis rajta marad az, és az igazságos büntetést fogja szenvedni örökre. Higgyünk és hirdessük ezt, hogy némelyek megmeneküljenek.

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 3Jn 1:13–15 Kulcsige: 3Jn 1:15 „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”

János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt. Arra törekedett, hogy ő legyen a gyülekezet egyedüli vezetője, vagy legalábbis az, aki mindenben dönt. Arrogáns módon elutasította János apostol és mások tekintélyét; sőt Jánost még rágalmakkal is illette.