2021. június 8., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten számít ránk

Igehely: 1Kor 3:6-10; Kulcsige: 1Kor 3:9 „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”

Csodálatos Istenünk van, szerető és figyelmes is egyben. A hatalmas Isten számít ránk. Nem főnökünk, hanem munkatársunk akar lenni. Az az Isten, akinek mindnyájan felelősek vagyunk, együtt akar dolgozni velünk az Ő szántóföldjén, vagy más képet használva, együtt munkálkodni az épületen, amely a dicsőségére épül. Együtt velünk, és mi együtt egymással munkálkodunk szép rendben. Nem lehet féltékenység közöttünk, hogy egyik miért ezt a munkát kapta, és a másik miért mást, és én miért csak ezt? Ami a szolgálatot illeti, ugyanazon a szinten állunk, és Isten előtt minden szolgálat fontos és értékes. Mert egy eljövendő napon mindenki a maga jutalmát veszi, a saját munkája szerint.

Az építés hasonlatát tovább gondolva, az apostol elismeri, hogy bármit, amit megvalósított vagy elért, csak Isten kegyelmének tulajdonítható. Ezzel azt akarja mondani, hogy Istentől kapott képességet arra, hogy apostoli munkáját végezze. Mi is egyen-egyenként különös képességet kaptunk, hogy Isten munkáját végezzük, ki-ki a maga helyén.

Köszönöm, Uram, hogy te adod az erőt, hogy az erőm feletti munkát el tudjam végezni, és teljesítsem küldetésem neved dicsőségére és országod építésére!

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

„Állj elő vele!”

Igehely: 2Tim 4:1–5; Kulcsige: 2Tim 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”

Közülünk sokan szenvednek abban a beteges hozzáállásban, hogy mindig „alkalmatlan” az idő, nem állhatnak elő az igével. De ez a kifejezés nem az időre, hanem miránk vonatkozik. „Állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben”, azaz akár van kedved, akár nincs. Ha csak azt tennénk meg, amire hajlandóságot érzünk, akkor sokan soha semmit nem csinálnának. Szellemi területen is vannak munkanélküliek! Te milyen kategóriába tartozol? Vannak közöttünk szellemileg gyengébb emberek, akik vonakodnak bármit tenni, hacsak nem kapnak rá természetfeletti módon ösztönzést. Istenhez való helyes viszonyunk éppen az, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, minden alkalmat megragadva.

A szolgáló testvér legveszélyesebb csapdája, hogy bálványt csinál ritka pillanataiból. Viszont minden pillanat lehet ritka vagy egyedi, ha kellőképpen kezeljük, és ha Istenre figyelünk közben. Az evangéliumnak mindig itt van az ideje, még abban az esetben is, ha némelyek úgy gondolják, hogy éppen időszerűtlen. Az Úr adjon nekünk erőt és látást az igehirdetésben!

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).