Igehely: Ézs 32:1-8; Kulcsige: Ézs 32:8 „De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.”
Egy olyan korrupt világban, amilyen a mienk, egyszerűen lehetetlennek tartjuk, hogy a „király” (kormány) igazságosan uralkodjon és a „fejedelmek” (államfők) becsületesen. Álomvilágnak vagy mesébe illőnek tartjuk az ilyen elképzeléseket, amiben legfőképpen a gyerekek hihetnek. Azonban Ézsaiás nem valótlan jövőről beszél, hanem előre látja a Messiás diadalát és népének igazságos uralkodását. Nem képzelet szüleménye a nemes élet, ami sosem fog valósággá válni, hanem a Krisztusban hívő szentek hétköznapi győzelmes életéről van szó, akik vad természetük ellenére Krisztusba való oltásuk által nemessé váltak, hogy aztán képesek legyenek a nemes feladatokra, melyeket Isten előre elkészít számukra. Ez nem csupán órákig, percekig tartó fellángolás a nemes dolgokra, hiszen arra képesek a „bolondok” is. Megtervezett és előre beprogramozott nemes dolgokról van szó, ami ahhoz való hűséges megmaradást feltételez, hiszen hiábavaló a terv, ha nincs ki kövesse. Tervezés nélkül viszont nincs megmaradás a nemesben. Milyen nemes tervet készítettél tehát mára?
Pap Benjámin Roland
Közösség az Úrral és egymással
Igehely: 1Jn 1:1–4; Kulcsige: 1Jn 1:3 „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.”
A bűneset egyik legnagyobb vesztesége talán a közösség elvesztése. A közösségé, ami után az ember lénye legjobban vágyik. Megromlott a kapcsolat Isten és ember, ember és ember között. Az ember magára maradt, mert a minőségi közösségek kiteljesedését megrontotta a bűn. Képtelenné vált magától keresni és szeretni az Istent, és képtelenné vált önzetlenül és tisztán szeretni a felebarátját, mint magát.
De Isten Fiában gondoskodott arról, hogy helyreállítsa a kapcsolatokat, hogy közösségünk legyen az Úrral és egymással, amint neve is tanúsítja: „Velünk az Isten.” Róla tanúskodik János is: „amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük (…) és bizonyságot teszünk róla.” Majd hozzáteszi: „hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal, (…) hogy örömünk teljes legyen.” Mert az örömünk csak így lehet teljes: igazi közösségben az Úrral és egymással.
Zsemlye Alfréd
