Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
Visszaemlékszem, az iskolai évek alatt azok voltak a legkellemetlenebb pillanatok, amikor egy-egy óra elején a tanár, anélkül, hogy előre szólt volna, arra kért bennünket, hogy hamar vegyünk elő egy lapot, és írjuk le, hogy mit tudunk a felhagyott leckéből.
Az a tizenkét egyszerű ember, akiket Jézus kiválasztott, nem is tudta, hogy ők a világmindenség legnagyobb tanítójának a tanítványai. Csodálatos lehetett Jézus társaságában lenni, hallgatni Őt, és látni azokat a csodákat, amiket tett. De Jézus tudta, hogy hamarosan el kell hagynia a kis csapatot, és az elkezdett munkát majd nekik kell folytatniuk. Ezért néha levizsgáztatta őket. Anélkül, hogy szólt volna nekik, hogy most vizsga következik. Ezzel a viharral is az volt a célja Jézusnak, hogy lemérje tanítványai hitét. Elég rosszul sikerült a megmérettetés, de Jézus nem mondott le róluk, tovább folytatta a felkészítést.
A viharok, a próbák megmutatják, felszínre hozzák, hogy mi van a szívedben. Talán épp egy nehéz helyzetben vagy, de ne feledd, Jézus ura a viharnak, csak most épp különösen foglalkozik veled, fel akar készíteni nagyobb feladatokra! Adja az Úr, hogy jól vizsgázz ezen a napon!
Kocsis Barna
Áldás a kegyelem Istenétől
Igehely: 1Pt 5:10–11; Kulcsige: 1Pt 5:10-11 „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
Tegnap délután a békesség Istenéről olvastunk, ma a kegyelem Istenéről beszél igeszakaszunk. Kegyelem és békesség. Ez a két fogalom szorosan összekapcsolódik. A kegyelem Isten megbocsátó, megszabadító és megtartó szeretete irántunk, amit bebizonyított Jézus Krisztusban, a golgotai kereszten. A békesség pedig az a csodálatos áldás, ami betölti az ember életét, hogyha befogadja Krisztust.
,,… Aki az örök dicsőségre hívott el minket a Krisztus Jézusban.” Ez azt jelenti, hogy Isten a kezdeményező. Úgy kezdődött az én hitre jutásom, hogy Ő már előbb szeretett, és megkönyörült rajtam. Mielőtt én választhattam volna, Ő már választott, döntött mellettem a Golgotán. Ott történt a mi kiválasztásunk, ott történt felőlünk a rendelkezés a javunkra.
Istennek ez a kiválasztó kegyelme mindenki számára érvényes, aki kész azt elfogadni. És aki elfogadja az Ő hívását, azt soha nem hagyja magára. Nem mondja, hogy nem lesz szenvedés, harc, de azt megígérte, hogy a nehéz próbák idején kézen fog, ölébe vesz. Erőssé, szilárddá és állhatatossá csakis az Ő jenlétében válik az ember.
Engedtél-e már a hívásnak? Ott vagy-e az elhívottak között?
Kocsis Barna
