2021. július 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Az ítélet vihara

Igehely: Jón 1:4-12; Kulcsige: Jón 1:7 „Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.”

Jónásnak nem tetszett az a megbízatás, amit Istentől kapott. Isten azt kérte tőle, hogy menjen el egy ellenséges városba, amely a bálványimádás és gonoszság központja volt, Ninivébe. Az volt a feladata, hogy az embereket figyelmeztesse Isten közelgő ítéletére, és sürgesse őket a megtérésre. De mivel a zsidók, és maga Jónás is gyűlölte Ninive népét, ezért ellenkező irányba menekült, gondolva, hogy Isten megfeledkezik majd róla. De engedetlensége miatt nagyon hamar lecsapott az ítélet vihara, amelyben nemcsak az ő élete, hanem a vele utazóké is veszélybe került.

Jónás bűne súlyosan visszahatott másokra is. És az én bűnöm és a te bűnöd is kihatással lesz másokra. Istennel szembeni engedetlenséged Isten áldásától foszthatja meg családodat, gyülekezetedet, barátaidat. A Biblia azt mondja, hogy ha engedelmeskedsz az Úrnak, akkor életed áldáscsatorna lesz mások számára (Zsolt 37:25-26).

Vajon áldásban részesül-e ma valaki engedelmességed miatt? Vagy éppen a te engedetlenséged okoz hatalmas vihart valaki életében? Légy áldás, és ne átok!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Hálaadás és áldás

Igehely: 2Thessz 2:13–17; Kulcsige: 2Thessz 2:16-17 „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

A hálaadás alapvetően hozzátartozik a keresztyén élethez. A hálaadás tudatos reagálás, amely abból fakad, hogy feltekintünk áldásaink forrására, Istenre. Keresztyénként bűnbocsánatban részesültünk, megváltást nyertünk a halálból, és Isten gyermekeivé lettünk. Nincs ennél méltóbb ok arra, hogy hálás legyen egy szív.

De az apostol arra is felhívja a figyelmünket, hogy ne csak magunk miatt, hanem testvéreinkért is legyünk hálásak Istennek. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek, atyámfiai (13.v.). Sajnos, több esetben ennek az ellenkezője történik. Hogyha látjuk valakinek a sikerét, a lelki növekedését, ez irigységet és féltékenységet szül a szívünkben. Amikor saját áldásainkat próbáljuk összehasonlítani mások áldásaival, olyankor megkeményedik a szívünk, és ez megfoszt minket az örvendezéstől, megfojtja bennünk a megelégedést és a hálaadást.

Kedves testvérem! Ügyelj a szívedre! Hogyha úgy érzed, hogy nem tudsz örülni mások sikerének, vigyázz! Ne engedd, hogy a féltékenység beszennyezze szívedet! Hogyha úgy látod, hogy mások több áldásban részesülnek, akkor kérd Istent, hogy juttassa eszedbe, hogy Ő már mennyiszer megáldott téged – érdemtelenül!

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.