Igehely: Jn 4:19-29; Kulcsige: Jn 4:24 „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
A történetben arról hallunk, miként ismeri fel a samáriai nő, hogy Jézus a Messiás. Tartalmas beszélgetésük során eljutnak az Isten imádásával kapcsolatos kérdéshez is. Jézus válasza figyelemre méltó, mert az üdvösséggel áll kapcsolatban. Válaszának lényege az, hogy Isten Lélek, ami azt jelenti, hogy testi módon nem lehet sem közelíteni hozzá, sem kapcsolatban lenni vele, sem imádni Őt, és így a megmentését sem lehet megtapasztalni. A vallás főleg testi vonatkozású dolog, mert külső rendeletekkel próbálja szabályozni az Isten imádatát: ezen a helyen, ebben az időben, ennek a bizonyos embernek a vezetése alatt stb. Persze, a rend miatt, közös megegyezés alapján ezek mind jó dolgok, de önmagában sem egy hely, sem időpont vagy gyülekezet élén álló személy nem garantálhatja az Isten jelenlétét. Az imádat felé a lépést csak lélekben lehet megtenni, hit által. Ugyanis „hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11:6).
Legyen az istentiszteletünk, a személyes áhítatunk mindig hitből megtett lépés, hogy átéljük Isten üdvözítő jelenlétét, és valóságosan imádjuk Őt!
Ferenczi Lajos
Jó Krisztusra hallgatni
Igehely: Mt 17:1–8; Mt 17:1–8 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”
Ez a történet több szempontból is fontos. Először fontos volt a tanítványoknak, mert erősítette bennük azt a meggyőződést, hogy kicsoda Jézus. Ebben a történetben látjuk, hogy Jézus fontosnak tartotta, hogy a tanítványok lássák is azt, amit hittek, hogy tanúi legyenek „saját dicsőségének és isteni erejének” (2Pt 1:3). Ez azért volt fontos, hogy mint szemtanúk, hitelesen tudjanak majd bizonyságot tenni Jézus személyéről.
Másodszor ez nekünk is fontos, mert az esemény leírása által drága ismeret birtokába jutunk Jézust illetően. Ami a hegyen történik, az szokatlan bár, de hozzátartozik Jézus lényéhez. Benne, mint emberben, nem volt állandóan látható az a fény, amely ott a hegyen kiáradt belőle, ennek ellenére Ő azért volt itt a világban, hogy ennek a világossága legyen: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8:12).
Harmadszor ezzel függ össze az a többlet, ami itt az Atya bizonyságtételében található. Az Atya a bemerítéskor is megszólal, és tartalomban ugyanazt mondja, mint itt. A különbség annyi, hogy ott a szavakat Jézusnak mondja, itt pedig a tanítványoknak, s megtoldja ezzel: reá hallgassatok!
Ferenczi Lajos
