2021. december 20., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az igazi ajándék nem mulandó

Igehely: Jak 1:16-18; Kulcsige: Jak 1:17 „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”

Karácsony ünnepéhez közeledve mindenki igyekszik ajándékokat vásárolni, hogy az ünnepen megajándékozhassa velük szeretteit. Ilyenkor is felmerül a kérdés, hogy az ajándék értékes, drága legyen, vagy inkább csak olcsóbb, ámde jelképes? Vannak, akik arra törekszenek, hogy saját maguk által készített ajándékkal lepjék meg családtagjaikat. De mi is a helyzet az Isten ajándékaival?

Ma reggeli igénkben Jakab apostol tanácsát olvastuk arra nézve, hogy senki se tévesszen meg bennünket azzal, hogy a gonosz dolgokat, a bűnt és a bűnre való csábítást Isten személyével hozza kapcsolatba. A bűnre való kísértés semmiképpen sem Istentől ered, mivel Isten csakis jó és tökéletes ajándékokkal akar elhalmozni bennünket. A legtökéletesebb ajándékot pedig Jézus Krisztus személyében adta nekünk. Vele együtt ugyanakkor kész „mindent” nekünk ajándékozni: bűneink bocsánatát, megigazulást, örök életet. Ráadásként testi és lelki áldásokat is. Még akkor is, ha megengedi a próbát, a kísértéseket és a szenvedést is az életünkben.

Milyen ajándékokkal szeretnéd szeretteidet meglepni az ünnepen? Hogyan irányíthatod mások figyelmét Isten ajándékaira és a Legdrágább Ajándékra?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Emberfia

Igehely: Dán 7:9–14; Kulcsige: Dán 7:13 „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá.”

Karácsony nagyhetében egyre többet gondolunk Isten Fiának a testet öltésére. Arra, hogy kisgyermekként közénk született, hozzánk hasonló emberré lett az Isten Fia. Ahogyan Tertullianus, a 3. században munkálkodó egyházatya és apologéta fogalmazott: „Akkor Isten Fia emberformát vett magára”.

Az sem meglepő karácsony nagyhetében, hogy az ószövetségi igéket olvasva, egészen világosan meglátjuk bennük Jézus Krisztust. Nincs ez másképpen a Dániel próféta könyvéből olvasott igeszakasszal sem. Teljesen nyilvánvaló, hogy a próféta éjszakai látomásában, az ég felhőin megjelenő személy, aki emberfiához hasonló volt és az öregkorú felé tartott, nem más, mint a mi Megváltónk, aki önmagáról mondta, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ezért olyan megnyugtató tudni azt, hogy a végső győzelem nem az embertelen vadállat-birodalmaké lesz, hanem az Emberfiáé, aki majd eljön az ég felhőin.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Jézus Krisztus önmaga megnevezésére a leggyakrabban az Emberfia szót használta. Mivel Ő nem más, mint az értünk szenvedő és halálba menő, a jelenlegi rejtett dicsőségében is hatalmát gyakorló, és az egykor mennyei dicsőségében visszatérő Emberfia.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:21–28 Kulcsige: Mk 1: 22 „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Jézus tanításán álmélkodtak az emberek. Felismerték a különbséget Jézus és az írástudók tanítása között. Ő hatalommal beszélt; azoknak szavai erőtlenek voltak: „Ő volt a hang, azok csak visszhangok. A Törvényadó, Törvénymagyarázó és Bíró isteni tekintélye úgy átsugárzott tanításán, hogy az írástudók tanítása nem tűnhetett másnak, mint fecsegésnek” (Jamieson, Fausset és Brown kommentár). Szavainak hatalmát cselekedetei és csodái is igazolták. Csoda csodát követett. Megnyilvánult Krisztus abszolút uralma a betegségeken, démonokon, a halálon és a természet elemei felett.