2021. augusztus 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Krisztusban lenni: biztonságot ad

Igehely: Zsid 3:14 „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.”

Gyakran találkozhatunk Pál apostol leveleiben a következő kifejezésekkel: „Krisztusban lenni”, „Krisztusban maradni”, „Krisztusban élni”. Az élő hit alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, Krisztus pedig bennünk van. Így lehetünk teljes mértékben egységben vele, és általa az Atyával. Az Úr Jézus Krisztus mondta: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne” (Jn 6:56). A szent jegyek emlékeztetnek újra meg újra arra, hogy részeseivé lettünk Krisztusnak. Ha részesei vagyunk, akkor azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig erősen meg kell őriznünk. Ugyanolyan buzgósággal kell szolgálnunk Őt, mint akkor, amikor átadtuk életünket neki. Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr Jézus, hogy térjenek meg abból, hogy elhagyták az első szeretetet.

Az Ő jelenléte adhat teljes biztonságot minden élethelyzetben. De ne feledjük: „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt” (1Jn 2:6). Úgy lehetünk „részesei Krisztusnak”, ha mindvégig erősen megőrizzük bizalmunkat, és őbenne maradunk mindig, minden körülmények között.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

DÉLUTÁN | 

A kicsinyhitű Péter

Igehely: Mt 14:22–33; Kulcsige: Mt 14:30 „Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!”

Az Úr Jézus szavaira mindig érdemes figyelni. Gyakran használta a „meg van írva” kifejezést, mellyel a Szentírásra irányította gondolainkat. Azok az üzenetek, melyek „én vagyok” kezdetűek, mindig Önmagához és az Ő jelenlétéhez irányítanak minket. A háborgó tengeren járva tanítványainak így mutatkozik be: „én vagyok, ne féljetek!” Az Ő jelenléte életünkben biztonságot ad. Péterhez hasonlóan sokszor csak a pillanatnyi körülményeket és nehézségeket látjuk magunk körül. Ilyenkor nem a hit szemüvegén át látjuk életünket.

Nézzünk Krisztusra, és bízzunk benne! Ő az, aki személyes jelenlétét ígéri életünkben. Jézus bemutatkozása: „én vagyok” azt üzeni, hogy velünk van. Legyen hitünk, hadd lássuk Krisztust annak, aki Ő valójában. Ő hatalmasabb a próbáknál, a hullámoknál, mindennél.

Péternek is szólt a bátorítás: „…ne féljetek!”, de amikor alkalmazni kellett, nem működött. A kicsinyhitűség soha nem engedi alkalmazni és megélni az igét.

Jézus nem titkolja a tanítványsággal járó próbákat. De jelenlétét ígéri a próbákban: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” – és ez mindennél többet ér.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.