2021. augusztus 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
Indokolatlan istenkísértés

Igehely: Zsid 3:7-9; Kulcsige: Zsid 3:9 „Ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át.”

Izráel fiai megkísértették az Urat, amikor azért lázadtak, mert a pusztában nem volt víz. Azzal, hogy „Közöttünk van-e az Úr, vagy sem?” kételkedtek az Ő jelenlétében és gondviselésében. A Sátán megkísértette Jézust, amikor azt tanácsolta neki, hogy ugorjon le a templom párkányáról. Ha megteszi, ez istenkísértés lett volna, csupán csak egy mutatvány, ami nem egyezik az Atya akaratával.

Istent kísérteni azt jelenti: kipróbálom, milyen messze mehet el az ember, mielőtt az Úr büntetését magára vonja. Az ember megpróbálja kihasználni Őt, szükségtelen veszélynek teszi ki magát, várva a szabadítást. Kísértjük Istent, ha panaszkodunk és zúgolódunk, mert olyankor jelenlétét, hatalmát és jóságát kérdőjelezzük meg. Mindig kísértjük az Urat, amikor kivonjuk magunkat akarata alól, és a magunk akarata szerint cselekszünk.

Ha halljuk az Ő hangját, és értjük az akaratát életünkre nézve, ne keményítsük meg a szívünket, hanem engedelmeskedjünk neki! Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet, Ő hatalmas és veled van!

Fűrészes-Szálasi Rudolf

DÉLUTÁN | 

Ábrahám, a hívők atyja

Igehely: 1Móz 12:1–9; Kulcsige: 1Móz 12:3 „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

Ábrahámot mindhárom nagy monoteista világvallás: a judaizmus, a kereszténység és az iszlám is atyjának tekinti. Nekünk, keresztyéneknek ez a kapcsolat lelki jellegű. Isten elhívta Ábrahámot, hogy hagyja el otthonát, és ezt mondta neki: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Móz 12:3). Ábrahám a hívők atyja. Életével és Istennel való kapcsolata által bemutatja a keresztyén élet néhány alapvető elemét:

Engedelmes volt: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy” (Zsid 11:8). Reménysége mindig Isten igéjéből fakadt: „Hit által kapott erőt arra is, hogy a meddő Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette” (Zsid 11:11). Bízott Isten megváltási tervében: hitének legnagyobb próbája volt, amikor Isten arra kérte, hogy áldozza fel Izsákot a Mórijjá hegyén.

Isten barátjának nevezi az Ószövetség Ábrahámot. Élete a hittel jellemezhető, engedelmessége, és az Úr ígéreteiben vetett bizalma példa arra, hogy milyen legyen a hiteles keresztyén élete.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”

Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?