Igehely: Jer 27:1-22; Kulcsige: Jer 27:12 „Cidkijjának, Júda királyának is ugyanezeket mondtam: Hajtsátok a nyakatokat Babilónia királyának az igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok!”
Jeremiás próféta ugyanazt az üzenetet adta át Júda királyának, Cidkijjának, mint a hozzá érkezett követeknek, akiket Edóm, Móáb, Tírusz, Szidón és az ammóniak királya küldött Jeruzsálembe: hódoljanak be Babilónia királyának, hajtsák nyakukat Nebukadneccar igájába, és élni fognak. Itt már nem segíthetett rajtuk diplomácia, összefogás, más istenek vagy próféták, csak egyedül az élő Úrnak való engedelmesség. Isten nemcsak egy földrajzi régió vagy egy nép Istene, hanem az egész föld, a teljes élővilág és minden ember Teremtője és Ura. Pontosan úgy, ahogy azt Zsolt 24:1-ben leírta Dávid: „Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók”. A világtörténelemnek abban az órájában a mindenség Ura úgy döntött, hogy Nebukadneccar kezébe adja azt. A szabadulás és életben maradás üzenetét az Úr elhívott prófétája közvetítette, még akkor is, ha ez az üzenet ellentéte volt mindannak, amit a címzettek gondoltak. Jeremiás nemcsak elmondta az üzenetet, hanem szemléltette is azt járommal és kötéllel, amit elkészített, és nyakára vett. Ott és akkor ez az engedelmesség jelentette volna a megmaradást, de sajnos, nem fogadták el.
Kb. 550 évvel Jeremiás után Jézus Krisztus jött hozzánk, és hozta az Ő jó igáját, könnyű terhét. Az iga vagy járom az a fából készült eszköz, amellyel két igavonó állat (általában szarvasmarha) erejét hasznossá lehet tenni. Tehát úgy lesz igazán hasznos az életünk, ha felvesszük az igát. Jézus az Ő igáját kínálja fel: hogy együtt húzzunk vele, Jézussal közösségben. Az iga fegyelmet is jelent. Nem járhatunk akárhogy, szabadosan, hanem abban a keretben, melyet Jézus állapít meg. De végül is ez az igazi szabadság! Ez teljes elkötelezettséget jelent Jézus mellett. Az iga az engedelmesség és alárendeltség megfogalmazása is. A judaizmusban az iga a törvényt jelentette. Amit a törvény nem tudott megtenni és megadni, azt kínálja Jézus fel mindenkinek, aki hozzá jön, tőle tanul, vele közösségben él. Az életért, a megmaradásért, a békességért vegyük magunkra Jézus igáját!
Borzási Gyula
Imaáhítat: Könyörögjünk iskolakezdő gyermekeinkért, hogy Isten Igéjével indulhassanak az új tanévbe! – Péld 7:1-4
Bibliaóra: Cselekedj a kritikus pillanatokban! – Eszt 3:1-6; 4:1-17 (Péld 3:25-26)
Építő kapcsolat
Igehely: 1Pt 3:8-17 Kulcsigék: 1Pt 3:8-9 „Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.”
Péter apostol olyan keresztyéneknek írja levelét, akiket üldöztek hitükért. A világ kezdettől ellenséges indulattal viszonyult Krisztus követőihez, és ez a helyzet semmit sem változott. Mégis ezt az új életet, amelyet az üdvösség által kaptunk, úgy kell megélnünk ebben a keresztyénellenes világban, hogy megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a mi Krisztusban való példás életünket.
Miután a 3:1-7-ben Péter a házastársak bibliai kapcsolatát tárja elénk, rátér a gyülekezetben és a társadalomban működő kapcsolatokra. Egyetértésnek, harmóniának, együttérzésnek, egymás megértésének, testvérszeretetnek, könyörületességnek és alázatnak kell jellemeznie életünket a gyülekezetben. Ahol így élnek a testvérek, ott épül a közösség! De a hívőnek nemcsak otthon és a gyülekezetben, hanem a világban is meg kell élnie példás életét. Krisztus példája áll előttünk: a rosszat jóval kell legyőzni. Áldottnak lenni, áldást örökölni, és áldást továbbadni egy megátkozott világban: ez csodálatos hivatás! Nagyon gyakorlati lépésekre szólít fel az apostol: vigyázzunk szavainkra, cselekedjük a jót, keressük és kövessük a békességet. És ha mégis szenvedni kell az igazságért, boldogok lehetünk, mert ha mindenki ellenünk fordul is, az Úr őriz minket, és imáinkat meghallgatja.
Úgy lehet építő kapcsolatunk az emberekkel, ha van élő és építő kapcsolatunk a mi Urunkkal. Ebből a függőleges kapcsolatból származik a mások felé, vízszintesen megnyilvánuló szeretet, szelídség, tisztelet és jóság. Építkezéseknél nagyon fontos, hogy az épület részei jól kapcsolódjanak egymáshoz. Az alaptól a tetőzetig mindennek egy egységet kell alkotnia. Ezért fontos, hogy milyen kapcsolataink vannak. Igénk fényében vizsgáljuk meg kapcsolatainkat! Tegyünk arról, hogy úgy a gyülekezetben, mint a világban olyan legyen a kapcsolatunk mindenkivel, hogy tudjunk örülni az életnek, és jó napokat láthassunk!
Milyen meglévő kapcsolaton kellene javítanunk, hogy még építőbb legyen? Van-e olyan kapcsolat, amely elromlott, és rajtunk is áll, hogy helyreálljon? Milyen a kapcsolatunk az Úrral?
Borzási Gyula
