Igehely: Jer 40:1-16; Kulcsige: Jer 40:4c „Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj!”
Isten adta nekünk a választás lehetőségét, jogát. Ez egy nagyszerű eszköz, amivel meg kell tanulnunk bánni. Sokan, sajnos, rosszul éltek ezzel a lehetőséggel, így eltávolodtak Istentől és elvesztek. Mások, mint Jeremiás, helyesen éltek a választás lehetőségével, közelebb kerültek Istenhez, és másokat is Hozzá vezettek. Egy mintát szeretnék megmutatni, ami segít nekünk döntéseinkben.
Először lássuk a szuverén Isten cselekedetét! Ő megengedi, hogy Jeruzsálemet lerombolják, a templomot kirabolják, a népét lemészárolják vagy fogságba hurcolják. Ez azért történhetett, mert eltávolodtak Istentől. Istennek van joga, hogy azt csináljon, amit akar, Ő Úr minden felett. Ez az igazság minket is töltsön be, hogy Ő, a szuverén Úr azt tesz, amit akar, és bennünket az Ő akaratának ismerete segít a döntéshozatalban.
Másodszorra látjuk a hívő ember szabadságát. Jeremiás meg volt kötözve, fogoly volt, mégis Isten segítségével szabadon engedték. Ez egy lelki igazságról beszél: a hívő ember szabad lehet, szabad megkötözöttségektől, szenvedélyektől, bálványoktól, énjének követeléseitől. Az Úr akarja ezt, és döntéseinkben erre kell törekednünk.
Harmadszorra a szeretet tényét is lássuk meg! Jeremiás mehetett volna Babilonba is, kényelmes helyre, a gazdag és előkelő emberekkel együtt, de ő mégis ott maradt Júdában a szegényekkel és a szenvedőkkel. A szeretet teszi ezt, az Isten iránti szeretet és a felebaráti szeretet. Ezek vezéreljék látásunkat, amikor dönteni kell! Ezek nélkül önző döntéseket tudunk csak hozni, amelyek nem dicsőítik Istent.
Negyedszerre lássuk meg a szolgálatra való készséget! Jeremiás azért maradt, hogy hirdesse az igét, lelkigondozza az otthon maradottakat, egyszóval szolgált. Ez az elv kell, hogy vezesse gondolatainkat, amikor mérlegelünk a döntéshozatal előtt: az Isten és embertársaim szolgálatára segít döntésem, vagy csak nekem segít?
Ha ezeket az alapigazságokat ismerem és gyakorlom, akkor segíthetnek a helyes döntéshozatalban, mert egy olyan körbe, egy olyan területre helyeznek, ahol Isten segít, vezet a választásban. Ha mi Istent választjuk, Isten segít választásainkban.
Szűcs Sándor
Imaáhítat: Imádkozzunk azért, hogy a hálaadónapok őszinte hálaáldozatokra indítsák gyülekezeteinket, s átterjedjenek minden jelenlevőre! – 1Krón 16:8-12
Bibliaóra: Az Úr napja közeledik – Abd 1:1-21 (Zsid 10:24-25)
Részesülés Krisztus szenvedéseiben
Igehely: 1Pt 4:12-19 Kulcsige: 1Pt 4:13 „Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.”
A mai modern világban az emberek szeretnék elkerülni a szenvedést, de ez nem lehetséges, mert benne van a világunkban. A szenvedés a bűn következménye, és tőle csak a mennyországban fogunk megszabadulni. De addig meg kell tanulnunk, hogy a szenvedés ne ellenségünk legyen, hanem társunk, barátunk és nevelőnk.
Mit jelent az, hogy részesülünk Krisztus szenvedésében? Minden bizonnyal nem azt, hogy mi kipótoljuk Krisztus értünk végzett szenvedését és halálát, sem azt, hogy a mi szenvedésünknek valamilyen üdvözítő ereje lenne. Nem. Krisztus élete, szenvedése, halála tökéletes volt és végérvényes, azt megismételni nem lehet, kipótolni nem kell, mert tökéletes. Viszont azt jelenti, hogy mi Krisztust követjük egy megváltozott élettel (15.v.), szolgálunk Neki, éljük az Ő igaz életét (18), hirdetjük az evangéliumot (17.v.), Isten népéhez, a gyülekezethez tartozunk (17.v.) tesszük a jót (19.v.). Ha Krisztus ezért üldözött volt, mi is azok leszünk, ha Őt bántották, csúfolták, minket is fognak. Van részünk Jézus szenvedéseiből az Isten akarata szerint (19.v.). De ez csak egyik oldal, a másik az, hogy Neki is van része a mi szenvedésünkből. Ő velünk van bajainkban, szenvedésünkben, hordja terheinket, ismeri szomorúságunkat, letörli könnyeinket, és bátorít a kitartásra. Az aranyat tűzben próbálják, tisztítják (12.v.), és az Úr a mi életünket is tisztítja a szenvedések által. Engedjük, hogy tisztítson és formáljon! A szalmát elégetik, és majd úgy lesz az ítéletkor is (17.v.). Arany-e vagy szalma az életem?
Hogyan megyek át a nehézségeken? Isten szemével nézem az eseményeket? Látom-e, hogy dicsőséget készít, oda befogad? Meglátom majd Jézust úgy, amint van. Most „tükör által homályosan” (1Kor 13:12), de akkor színről színre. A szenvedés közelebb hozza az eljövendőt. Mi hajlamosak vagyunk azt elfelejteni, mert szép és kényelmes házunk van, sok modern háztartási gépünk. Terveink is földiek: fejlesztés, bővítés, ami nem rossz, csak Isten a legjobbat akarja adni nekünk már most. Az igazi örömöt, békességet. Ezekből kaptál-e már?
Szűcs Sándor
