2020. október 20., kedd

DÉLELŐTT | 
A te szavadra mégis

Igehely: Lk 5:4-7; Kulcsige: Lk 5:5 „Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”

Szakmai szempontból nézve Jézus nem profi halász, főleg Péterhez és társaihoz képest, akiknek szakmájuk a halászat. De most ők sem fogtak semmit, s bizonyára aggasztja is őket, ám amikor Jézus megjelenik, nem a halfogásról érdeklődik és nem is azt a problémát igyekszik megoldani, hanem előbb tanít. A tanítást követően pedig olyasmit kér Pétertől, ami abszolút szakmaiatlan: evezzen vissza és vesse ki a hálóit újból, holott már nappal van, vége a halászatra alkalmas időszaknak. Péter pedig készséges, de válaszában ott a kétkedés: nincs értelme tovább próbálkozni, de a Mester szavára mégis visszaevez. Arra, hogy Péter miért engedelmeskedik, a válasz abban rejlik, hogy kinek tartja ő Jézust, ki az aki kéri őt. Te kinek tartod Jézust? Olyan soksor tesszük a saját intellektusunk mérlegére azt, amit Isten kér tőlünk.

Három csoda történt itt. Először is a nyilvánvaló nagy halfogás, de aztán ott van a felismerés csodája: „Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Végül pedig az elhívás csodája: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” De mindezek csak azután történtek, hogy Péter engedelmeskedett annak, amit az Úr kért.

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

A világmisszió megéneklése

Igehely: Zsolt 117:1-2 „Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!”

Sokan úgy gondolnak az ószövetségi időkre, mint egy olyan időszakra, amikor kizárólag Izrael volt az Úr fókuszában. Ebben a szakaszban azonban a dicsőítésre hívás jelen időben szólítja meg a Föld összes népét. Az Úr szeretetétről és hűségéről pedig nem csak Izrael vonatkozásában, hanem minden népre vonatkozóan beszél.

Istennek ma is a világmisszió van a fókuszában, az ő szeretete ma is elér a világ legsötétebb részeibe. Legyen szó muszlim országokról, ahol látszólag minden ajtó zárva van az evangélium előtt, de akár börtönökről, ahol a legembertelenebb bűnöket elkövetők töltik büntetésüket. A zsoltár hívása számukra is érvényes és számukra is igaz, hogy az Isten szeretete nagy – nagyobb minden akadálynál és minden bűnnél - az ő hűsége pedig örökkévaló.

Ugyanaz a veszély fenyeget bennünket, nyugati világban élő keresztyéneket, mint régen az ószövetségi zsidóságot. Hajlunk arra, hogy az Isten szeretetét kisajátítsuk és befele fordulva önigazoló vallásos életet éljünk, míg a világ azon részein, ahol úgy tűnhet legnagyobb a sötétség, a „bűnösök” tömege fordul Istenhez. A világmisszió zajlik, mindig is zajlott, a kérdés hogy én részese vagyok-e?

Mezei Tamás

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 17:1–9,13; Kulcsige: ApCsel 17:5 „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.”

Pál és munkatársai engedelmeskedtek, amikor Jézus Lelke megértette velük, hogy Macedóniában kell tovább folytatniuk az evangélium hirdetését. Annyira szeretnénk mi is, ha Isten szavának világos megértése és az annak való engedelmesség után már csak a megtérő lelkek gondozásával és a bennük való gyönyörködéssel kellene foglalkoznunk. De ez általában nem így van. Számíthatunk az ellenség munkájára is, sajnos.