2020. október 11., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Kemény maradt a fáraó szíve

Igehely: 2Móz 8:15-19; Kulcsige: 2Móz 8:19 „Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.”

A negyedik csapás az első háromhoz hasonlóan Egyiptomra korlátozódott. „De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek böglyök, hogy megtudd: Én, az Úr, itt vagyok az országban” (8:18). Ez azt mutatja, hogy Isten különbséget tesz az egyiptomiak és az izráeliták között. A választott népet szabadulásra jelöli ki, az egyiptomiakat pedig ítéletre. Itt Isten szuverenitásával és hatalmával szembesülünk.

Az egyiptomi varázslók csak három dologban tudták az élő Isten szolgáit utánozni: a botjukat kígyókká változtatták (7:12), a vizet vérré (7:22), és békákat hoztak fel Egyiptom országára (8:3). Azonban amikor életet kellett volna teremteniük, rémület fogta el őket, és felkiáltották: „Isten ujja ez!” (8:15). Kénytelenek voltak bizonyságot tenni a fáraónak az élő Istenről. De sem a csapások, sem a szabadulás, sem Isten nyilvánvaló ereje nem lágyította meg a fáraó kőkemény szívét. ,,De a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta az Úr” (2Móz 8:15). Manapság is sokan ellenszegülnek az igazságnak és megakadályozzák, hogy az igazság a lelkiismeretre erkölcsi hatást gyakorolhasson. „Semmi sem járul jobban hozzá az igazság erejének gyengítéséhez, mint az a tény, hogy akik egyáltalán nem állnak az igazság befolyása alatt, mégis ugyanazokat művelik, mint azok, akik az igazság befolyása alatt állnak” (C. H. Mackintosh). Ez a Sátán műve, aki azt akarja elhitetni velünk, hogy valóban keresztyén világ vesz minket körül. Azonban ez a keresztyénség messze esik az igazi bizonyságtételtől, sőt feltartóztatja az igazság megszentelő és megerősítő bizonyságát. Minden ember kemény szívvel születik erre a világra, az élet folyamán a külső és belső hatások, amiket Isten irányít, vagy meglágyítják, vagy még keményebbé teszik a szívet. A fáraó szíve kemény maradt, mert nem hallgatott az igazságra.

Az igazság hallatára mi történik a te szíveddel: megkeményedik vagy összetörik? Hogyha ma az áldott Orvos megvizsgálná a szívedet, milyennek találná?

Vajda Miklós

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Magasztaljuk Istent, mert ma is ugyanolyan nagy a hatalma, mint a bibliai korban! – Jer 10:6

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Egyek a szolgálat érdekében – Fil 2:1-11 (Fil 2:1-2)

DÉLUTÁN | 

A hálaadók éneke

Igehely: Ézs 12:1-6 Kulcsigék: Ézs 12:1-3 „Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.”

Ézsaiás próféta ebben az igeszakaszban hálaadásra buzdít minden istenfélőt. A hálánk egyik fontos kifejezésmódja az éneklés. Az éneklésben azonban sokkal lényegesebb a szívünk állapota, mint a hangunk minősége. Ézsaiás énekének a vezérgondolata az, hogy Isten, noha joggal haragszik, kész megbékélni, kegyelmet árasztani népére, miután megfenyítette őket.

A hívő embereknek először el kell ismerniük bűnösségüket ahhoz, hogy Isten kegyelméből megtapasztalhassák a szabadulást. Másodszor egyedül Istennek a szabadító kegyelmében kell bízniuk, mert büntetésünknek nem azért lett vége, mert kielégítették Isten igazságát, hanem mert az Atya szeretete által megsajnálta a gyengéket, és gondoskodott a helyettes áldozatról. Ez a kijelentés azonban csak az istenfélőkre és válsztottakra vonatkozik, mert Isten haragja az istentelenekkel szemben – ha nem térnek meg – örökké tartó. Az istenfélők azonban tudják, hogy Isten haragja csak rövid ideig tart, és újra kegyelmes lesz hozzájuk, mivel csak azért bünteti őket, hogy megtérjenek, hogy el ne vesszenek a világgal együtt (1Kor 11:32). Harmadszor: a hívők azért énekelhetnek örömmel, mert az Úr megmentette őket. Örömük forrása az Úr megváltó műve. Még tovább fokozza az örömet a tudat, hogy a megváltás végleges, örökkévaló. Az éneklés alapja az, hogy Isten dicsőséges dolgokat tett. Az Úr elénk tárja a dicséret bőséges és nagyon gazdag tárgyát, amikor megszabadítja népét a rabszolgaságból, de az örök kárhozattól is.

Ez az ének egy hosszú időszakot ölel át. Ez prófécia, és főleg Krisztus eljövetelére vonatkozik, ami megmutatja az üdvösséget a maga teljességében. A megváltás dicsőséges volta abban nyilvánult meg, hogy Isten elküldte a Fiát, hogy megbékéltessen minket Önmagával (Jn 3:16-17), és hogy megsemmisítse a halál és az ördög uralmát. Tehát bőséges okunk van a hálaadásra és az éneklésre. A legmélyebb ok Isten nagyságában rejlik. Éppen ezért egész életünknek hálaadó himnusznak kell lennie Isten előtt.

Vajda Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.