Igehely: Zsid 9:1-12; Kulcsige: Zsid 9:12 „Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.”
Az ószövetségi szertartások idején a papok ismétlődően áldozatot mutattak be a szent sátornál. Ezek az áldozatok nem törölhették el a bűnt (4.v.), csupán emlékeztettek a bűnre (3. v.., 4Móz 5:15), és előre mutattak az igazi áldozatra (12.v.). Ha azok ténylegesen képesek lettek volna megtisztítani a lelkiismeretet, akkor nem lett volna szükség többé rájuk. De a bűn miatti önvádat nem tudták megszüntetni, mert azt csak Jézus tökéletes áldozata teheti meg.
Manapság a miseáldozatban tanítják azt, hogy úgy lehet bűnbocsánatot nyerni, hogy a misemondó papok bemutatják naponta Krisztus áldozatát, amelyben szerintük jelen van Krisztus testileg a kenyér és a bor színe alatt, és Őt ezekben imádni kell. Következésképpen naponta megismétlik Krisztus áldozatát! Ezt mi kárhozatos bálványimádásnak, illetve durva szentségtörésnek tekintjük. Itt nem az a lényeg, hogy ki mit hisz, hanem az, hogy mi az igazság.
Az igazság az, hogy Jézus Krisztus „egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket” (Zsid 10:14), „tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” (12. v.), „Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye” (Zsid 9:28).
Borzási István
A misszióban résztvevőknek szóló ígéret
Igehely: Mt 28:16-20 Kulcsigék: Mt 28:17-18 „Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
Jézus utolsó szavait nagy misszióparancsnak szoktuk nevezni. A mondatban az áll felszólító módban, hogy „tegyetek tanítvánnyá!”. Nem katolikusokká, adventistákká, reformátusokká, vagy baptistákká, hanem tanítvánnyá. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a nevünk változik meg, hanem a szívünk is, nemcsak a külsőnk, hanem a belsőnk is! Tanítvány az, aki követi Jézust bárhová, és állandóan tanul Mesterétől, engedelmeskedik neki. „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere” (Lk 6:40). Legyünk tanítványok, hogy tanítványokká tehessünk másokat!
A misszióparancsot három ige magyarázza: „elmenvén”, „megkeresztelvén” és „tanítván” (Károli). Jézus terve az volt, hogy emberekre bízza az evangéliumot. Nem azt mondja: „Hívjátok be őket!”, hanem azt, hogy „Menjetek el!” A keresztség az a jelképes esemény, amely láthatóan betagolja a megtérőt Krisztus testébe, a gyülekezetbe. Ebben a fontosabbik kérdés a „kiket?”, de az is fontos, hogy hogyan. A tanítványokat tanítani is kell: nem emberi filozófiára, hanem arra, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt. Az Övé minden hatalom, és azt ígérte, hogy velünk van minden nap.
Borzási István
