Igehely: Fil 3:7-17; Kulcsige: Fil 3:14 „De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Az embernek sok minden jelenthet értéket. Pál is így volt ezzel egy ideig. Pályafutása kezdetén sokat jelentett neki a származása és vallása. Amikor azonban találkozott Jézussal, teljesen megváltozott a látásmódja. Mindazt, ami addig érték volt neki, kárnak és szemétnek ítélte, hogy megnyerje azt, amit Isten számára Jézusban kínált fel. A találkozás azért volt sorsdöntő, mert Pál úgy ismerte Jézust, mint egy valóságos embert, aki a kereszten halandónak bizonyult. Amikor azonban találkozott vele, akkor valójában azzal az Istennel találkozott, aki az emberben legyőzte a bűn és a halál törvényét.
Ebben a találkozásban azt ismerte fel Pál, hogy az érték nem valamiben van, hanem abban, hogy az embert élettel ajándékozta meg az Isten. És az élet maga lehet értékes, s ugyanakkor örök. De van álértékekkel megtévesztett élet is, ami a széles úton fut, s a halába torkollik. Az értékest és az örökké tartót Isten egy személyben, Jézusban ajándékozza az embernek. Pál pedig, akinek ez kellett, egyet tett: megragadta Jézusban az Isten ajándékát és elhívását.
Ferenczi Lajos
Örömünk és dicskedésünk koronája
Igehely: 1Thessz 2:17-20 Kulcsigék: 1Thessz 2:19-20 „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.”
Pál a gyülekezetben látta (helyesen) annak gyümölcsét, hogy Isten az apostolság lelki ajándékával ruházta fel őt. Számára a gyülekezet volt az a hűségesen végzett munka, aminek alapján remélte, hogy a visszatérő Jézus ezt fogja mondani neki: jól van jó és hű szolgám... Így a gyülekezet, s benne a tiszta evangélium lett Pál szívügye. Nagyon fontos, hogy mai igehirdetőkként, szolgálattevőkként mi is így lássuk a gyülekezetet, és ilyen szívbeli hozzáállásunk legyen ahhoz a munkához, amire Isten a gyülekezetben elhívott. Azért fontos ez, mert maga az apostol mondja, hogy e szívbeli hozzáállás ellenére is keresztbe tud tenni a Sátán. Szinte rossz arra csak gondolni is, hogy mi van akkor, ha ez a hozzáállás hiányzik? Egyszerű tagként is látnunk kell a gyülekezet fontosságát, és ápolnunk kell a vágyat a szemtől szembeni találkozásokra, melyek valójában azért vannak, hogy én a másik hite által, ő pedig az enyém által együtt épüljünk. Így is megtörténik, hogy „valami” keresztbe tesz, s nem tudunk ott lenni a gyülekezeti alkalmakon. Hát még akkor, ha nem szívügyünk a helyi gyülekezet?
Ferenczi Lajos
