2020. november 2., hétfő

DÉLELŐTT | 
Örök főpap

Igehely: Zsid 7:11-26; Kulcsige: Zsid 7:17 „Mert róla szól a bizonyságtétel: «Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.»”

A zsidókhoz írt levél több alkalommal nevezi főpapnak az Úr Jézust (2:17; 3:1; 4:14-15), aki teljesen megfelelt ennek a megnevezésnek. A törvény szerint a főpap Lévi leszármazottja, és Jézus nem felelt meg ennek a feltételnek (Zsid 7:13-14). Ő mégis teljesítette az előírt követelményeket: (1) Főpapot az emberek közül választhatnak, aki képviseli őket a felajánlott áldozatban. (2) Képes ellátni képviselő feladatát, mert ő maga is osztozik az emberi gyengeségben. (3) Isten hívja el erre a feladatra, nem saját akaratából lesz azzá.

A főpap elsősorban közvetítő, közbenjáró, híd, tolmács, összekötő kapocs. Olyan főpapra volt szükségünk, aki együtt érez velünk, meg tud érteni, mert közülünk való. Aki nem kioktat, hanem mellénk áll. Jézus is ember volt, és mindazt átélte, amit az ember átél. Ő is részese lett minden megpróbáltatásnak, nyomorúságnak, járt a magány, az elszigeteltség és elhagyottság sötét órájában is. Istentől kapta a főpapi hivatást.

Főpapra nem Istennek van szüksége, hanem a gyülekezetnek. Legfőbb szolgálata éppen az, hogy áldozatot mutat be Isten előtt a bűnért. Örök főpapunk „önmagát adta áldozatul”, mégpedig egyszer s mindenkorra. Dicsőség az Úrnak!

Borzási István

DÉLUTÁN | 

Az első ígéret

Igehely: 1Móz 3:4-15 Kulcsige: 1Móz 3:15 „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.”

A Biblia első lapja arról szól, milyennek teremtette Isten ezt a világot, a második lapja pedig arról, hogy az ember hogyan tette azt tönkre. Az összes többi lapon arról olvasunk, hogyan hozta helyre Isten nagy szeretettel és hatalommal azt, amit mi tönkretettünk.

A teremtést követően Isten, mint minőségi ellenőr, megállapította, hogy íme, minden nagyon jó. És valóban az is volt: békesség uralkodott, bőség volt, a félelem nem volt ismeretes. Teljes volt a harmónia. Ezt a harmóniát rontotta meg az ördög. Neki két jellemvonása ismeretes: embergyilkos és hazug (Jn 8:44).

Az ember csak Isten közelében van biztonságban. Istentől elszakadva halott. Az ősi ellenség el akar szakítani Istentől. Megkísértette az első emberpárt, akik a kísértésnek engedtek és vétkeztek. A kívánság bűnt szül, a bűn pedig halált okozott (Jak1:14-15), és ez Ádám minden utódjára elhatott. A bűn által cinkosaivá váltunk legnagyobb ellenségünknek, az ördögnek. Erre a szörnyű helyzetre a Bibliának az a válasza, hogy noha innen nekünk lehetetlen hidat építeni vissza, Istenhez, hát épített Isten egy hidat onnan ide, hogy visszatalálhassunk Hozzá. Az asszony magva által újra helyreállhat a harmónia.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.