2020. március 22., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Engem fogad be

Igehely: Mt 18:1-9; Kulcsige: Mt 18:5 „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”

Mennyire furcsa, hogy Jézus jelenlétében (aki a legnagyobb) a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb. Valamennyire elkerülhetetlen, hogy 12+1 férfi egy helyen, egy csapatban, eléggé nehezen találják meg a helyüket - csakhogy Jézus ezzel nem ért egyet, és nagyon komolyan figyelmezteti őket. Ezt a figyelmeztetést nekünk is meg kell szívlelnünk és engednünk, hogy a Szentlélek megvizsgáljon bennünket.

Mivel a tanítványok nem tudták eldönteni maguk között, hogy ki a nagyobb, ezért Jézushoz fordultak kérdésükkel és egy kicsit átfogalmazva ezt kérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? (Mt 18:1) Valószínű, hogy nem a túlvilágra gondoltak, hanem sokkal inkább a földiekre, és a logikus következtetésük az volt, hogy aki nagyobb a földön, az a mennyek országában is nagyobb lesz. Ezt is félreértették. Jézus viszont tisztán átlátta a helyzetet és tanítani kezdte őket. Aki így gondolkodik az meg sem fogja látni a mennyek országát. Megállnál-e legalább egy pillanat erejéig és elgondolkodnál-e azon, amit Jézus mond? Érzed-e állításának súlyát? Igehely: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18:3) A világ hirdeti a „versenyképességet”, a világias keresztyének pedig keresik a „versenyképes” vezetőket, csakhogy ez sokféle veszélyt rejtegethet. Ameddig valaki arra törekszik, hogy naggyá nőjön saját és mások szemében, elveszíti Jézust és az általa képviselt alázatosságot. Ezért az egyetlen út a „nagy” tanítványok számára, hogy megtérjenek, megalázkodjanak, kicsi gyermekekhez hasonlóvá váljanak. Az emberi természet szeretne felülkerekedni, kimagaslani, másokat felülről szemlélni, de Jézus az alázat útját képviseli és hirdeti, mint egy kisgyermek a magas férfiak között, aki mindenkire felnéz, másként nem is tehet. Nézzetek fel egymásra (versenyzés helyett), egymást különbnek tartsátok, még a kicsinyeket is, meg ne botránkoztassátok őket!

Imádkozzunk azért, hogy ne egymás ellen, hanem együtt fussunk a hervadhatatlan koronáért. Legyünk figyelmesek másokra, és ne feledjük: ha az Úr megáldott és felemelt, azért tette, hogy alázatban járva másokat felemeljünk és érősítsünk!

Deák Zsolt

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Kérjük Istent, hogy gyomláljon ki a lelkünkből mindent, ami csak meggátol minket a valódi alázatban! – Mik 6:8

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Legyünk az Ige cselekvői! – Jak 1:16-27 (Jak 1:22)

DÉLUTÁN | 

Isten szavát képviselő fiatalok

Igehely: Dán 4:5-25; Kulcsige: Dán 4:5 „Végül megjelent előttem Dániel, akinek a neve az én istenem neve után Baltazár, akiben szent, isteni lélek van, és elmondtam neki az álmomat.”

Még mielőtt Dánielre figyelnénk, szeretném megjegyezni, hogy ez egy nagyon érdekes és egyben egyedi rész a Bibliában, hiszen Nabukadneccar király hivatalos önéletrajzának egy igen fontos része talál ismertetésre. A király megvallja büszkeségét, ideiglenes józanságának elvesztését, állatias viselkedését, de a továbbiakban megalázkodásáról ír és folytatja Izráel Istenének dicsőítésével a király helyreállításáért. Nabukadneccar király így egy nagyon fontos leckét tanult meg: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Péld 16:18)

A történtekben Dánielnek ismét fontos szerep jutott, mert az egész azzal kezdődött, hogy a békében élő király rémisztő álmot látott, melyet egyetlen embere sem tudott megmagyarázni. Végül megjelent előtte Dániel, akit a király a következő szavakkal fogadott: „Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni.” (Dán 4:6) Képzeld el, az akkori idők legnagyobb birodalmának királya, akit mindenféle istenek és bölcs emberek vettek körül, felnézett egy fiatalemberre, Dánielre és mások előtt elismerte, hogy benne más lélek van, az ő Istene mindent tud és fiatal szolgájának kész kijelenteni az ő akaratát. Vajon mi lenne, ha egyre több fiatalt a Szentlélekkel való betöltekezés jellemezne és a türelmes várakozás. (Róm 8:14) Korunk egyik jelensége, hogy a fiatalok szeretnének kitünni, valami nagyot produkálni és hatalmas elismerésben részesülni. Dánielnek nem volt ilyen „problémája”, mert az ő hatalmas Istenének jelenlétében könnyen megtalálta a helyét és Benne lelte az örömét. Várj az Úrra, legyél folytonos kapcsolatban Vele, és amikor eljön az ideje Ő felemel és áldássá tesz mások számára.

Felfigyeltem a fogságban levő Dániel reakciójára, szavaira még mielőtt megfejtette volna a király rémálmát: „Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre!” (Dán 4:16) Dániel nem tekintette a királyt ellenségének, habár egy ellenséges hatalmat képviselt, mely népének sok rosszat tett, mégis törődött Nabukadneccar lelkével. (Dán 4:24) Mekkora bátorság, egyenesség ez egy fiatal részéről, és mindezt szeretetben és alázatban hordozva. Szeretnél-e ilyen Szentlélekkel teljes fiatal lenni? Imádkoznál-e ilyen fiatalokért?

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.