2020. március 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Megmentő kéz

Igehely: Mt 14:22-36; Kulcsige: Mt 14:31 „Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

Jézus gyorsan átküldi tanítványait a túlsó partra. Kissé érthetetlen, ahogy a hajóba parancsolja őket: „kényszerítette” – erős kifejezés.

A tanítványok elindulnak a hajóval, Jézus felmegy a hegyre egyedül imádkozni. Viharba kerülnek, és kiderül: nem tudnak megbirkózni vele. Sokan halászemberek voltak, tudták, mi a teendő, de itt nem segít rajtuk a tapasztaltságuk.

A tanítványok vergődnek a viharban, Jézus imádkozik a hegyen. Azután közéjük megy a vízen járva. Kész belépni a viharba.

A tanítványok nem ismerik fel, kísértetnek gondolják. Szól nekik, és Péter kilép a vízre, elindul Jézushoz. Amíg Jézusra néz, nem süllyed, de ahogy a hullámokra néz, elkezd süllyedni. Jézus magához emeli kételkedő tanítványát. Aztán a hajóban leborulva imádták Jézust, az Isten Fiát. Tudnunk kell, hogy Jézus kész volt belépni egy nagyobb viharba is, Isten bűn elleni haragjának viharába. Kész volt belépni abba, és a kereszten életét adni, engesztelést szerezni.

Mit szoktál tenni, ha viharba kerül az életed (nehézség, betegség, próbák)? Mire alapozod a bűnbocsánatot? Hogyan menekülhet meg bárki Isten haragjától? Hogy van ez nálad?

Kelemen Szabolcs

DÉLUTÁN | 

Tanulj az elődök hibáiból

Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”

A kijelölt igeszakasz leírja a júdeai országrész állapotát Cidkijjá uralkodása alatt. A király azt tette, amit rossznak lát az Úr, és nem alázta meg magát Isten előtt. Sajnos, nemcsak a királyra volt jellemző az a rossz lelkiállapot, hanem a vezetőkre is, és a népre is. A papság is egyre hűtlenebb lett Istenhez. A pogány népek utálatos szokásait cselekedték, és az Úr házát is tisztátalanná tették.

Isten figyelmeztette népét szolgái, küldöttei által. Sajnos, a nép kigúnyolta Isten küldötteit, és megvetették a figyelmeztető üzenetet. Ezután bekövetkezett engedetlenségük és gonoszságuk következménye, és jött a babiloni fogság. A kegyetlen káldeus király a templomot felégette, minden kincset elvitt, és Jeruzsálem kőfalát is lerombolta. A nép nagy részét megölte, és aki megmaradt, azt fogságba vitte.

Mi tanulhatunk az elődök hibáiból. Számunkra figyelmeztetés, hogy még komolyabban vegyük az Urat, és a neki való engedelmességet. Ha eltávolodunk az Ige szerinti élettől, akkor annak következményei lesznek. Legyünk hűségesek Istenhez! Szeressük az Urat, ragaszkodjunk hozzá, és népéhez, a gyülekezethez!

Kelemen Szabolcs

 Napi áhítat

Igehely: Mt 2:1–12; Kulcsige: Mt 2:1 „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.”

Régi képeslapokon, amiket rokonoktól, barátoktól kaptunk, gyönyörűen megfestett képen ott van a jászolban az újszülött Jézus, balról a pásztorok, jobbról a háromkirályok! Több probléma is van ezzel az ábrázolással: Az ige sehol sem írja, hogy hárman lennének, csupán annyit jelent ki a Szentírás, hogy ,,bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe” (Mt 2:1). A többes szám csak arra mutat, hogy legalább ketten voltak, de lehettek akár húszan is. Ráadásul nem királyok, hanem bölcsek, valószínűleg a mai csillagászokhoz hasonló tudós emberek voltak.