Igehely: Jn 17:11-14; Kulcsige: Jn 17:13 „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.”
Jézus tanítványai egységéért és megtartásáért könyörögött az Atyához. Nem titkolta el előlük azt, hogy a világ gyűlölni fogja őket, hiszen őt is gyűlölte, még saját népe is életére tör és keresztre feszíti (Mt 10:22; Mt 24:9). A Mester több ízben is figyelmeztette követőit, hogy nem lesz könnyű életük, ha hozzá ragaszkodnak és nevéről vallást tesznek. Volt, amikor ijesztő komolysággal és részletességben tárta eléjük a rájuk váró üldöztetéseket (Lk 21:12). De a tanítványokra váró megpróbáltatásokhoz Jézus meglepően az öröm megtapasztalását társította. Ki gondolná, hogy a fent említett életet próbáló nyomorúságok között lehetne örülni, vagy egyáltalán a boldogságot szóba hozni? Pedig Jézus már a hegyi beszéde elején, a boldogmondásokban (Mt 5: 10-12) világossá tette hallgatói számára: azok a boldogok, akiket az igazságért üldöznek és akiket az ő nevéért hazugságokkal gyaláznak. Akik ilyen körülmények között nem hátrálnak meg, azoknak valóban van okuk örülni és ujjongani, hiszen bőséges jutalom van számukra elkészítve a mennyekben. Volt-e már részed üldöztetésben a hitedért? Tudtál örülni? Miért nehéz nekünk a szenvedések között örvendezni?
Szabó László
Az evangélium ügyében járva
Igehely: 1Kor 2:12-17; Kulcsige: 1Kor 2:13 „Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva.”
Az evangélium ügyében fáradozva nem lehet fontosabb a szolgálatunk, mint a szolgatársunk. Pál apostol a tróászi eredményes lelki munka ellenére sem találta lelkének nyugalmát. Mi vagy pontosabban ki volt ennek az oka? Titusz! Amikor nem találta Tróászba szeretett munkatársát, úgy döntött, elébe megy a Korinthusból visszafele vezető úton. Megérkezett Macedóniába, de míg nem találkozott Titusszal, nyugtalansága csak fokozódott. Isteni vigasztalásként élte meg, hogy viszontláthatta lelki fiát, sőt a korinthusiakról hozott jó hírek igencsak megörvendeztették a külső támadásoktól és a belső félelmektől szorongatott apostolt (2Kor 7:5-7).
Az evangélium hirdetőjét a versengés vagy nyerészkedés méltatlanná és alkalmatlanná teszik a szolgálatra. Az evangélium Istenből való üzenet. Hirdetését csak az Isten előtti komolysággal végezhetjük. Krisztus segítségére vagyunk utalva, hiszen csak általa diadalmaskodhatunk. Jézus jelenléte nélkül a legjobb minőségű szónoklatunk is legfeljebb olyan lehet, mint egy „zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom” (1Kor 13:1 - EFO). Illatozzuk Krisztus ismeretét tiszta szívvel és egységben szolgálva testvéreinkkel!
Szabó László
