Igehely: ApCsel 6:5-15; Kulcsige: ApCsel 6:8 „István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között.”
Az Isten Lelkével betelt apostolok az első gyülekezet legfontosabb feladatának a könyörgés és az igehirdetés szolgálatát tartották. A diakónusok megválasztásánál a gyülekezet jó néven vette és elfogadta tanácsukat. Figyelemre méltó, hogy István számára is – aki az asztalok körül való szolgálatra lett kiválasztva – Isten igéjének a terjesztése volt az elsőrendű dolog.
A Szentlélekkel teljes ember igével és az abba vetett hittel teljes ember. Betelik vele minden nap, ami erőt ad Isten akaratának cselekvéséhez, amire ma is, mint akkor, felkapják az emberek a fejüket. Szomorúan látjuk, hogy vannak, akiket ez ma is irigységgel tölt el, ami mögött rosszakaratú versengés rejtőzik. Egy Szentlélekkel betelt személlyel szemben hatástalan minden lejárató kezdeményezés (Ézs 54:17). Az ilyen személynek van gerince, tartása, hite, amit felvállal akkor is, ha azért szenvednie kell. Ezt pedig még az arcunkon is meg kell, hogy lássák.
Kire hallgatsz, kinek a tanácsát fogadod el vezetők választásakor? Miről beszélsz szívesen másoknak? Mit árul el arcod, mikor bántanak?
Kiss Zoltán
A Lélek által kiáltjuk: Abbá, Atya!
Igehely: Gal 4:1-11; Kulcsige: Gal 4:6 „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!””
Ahhoz, hogy valaki Istent Atyjának nevezze, előbb gyermekévé kell lennie. Pál a törvény alatt élőt kiskorúnak nevezi, aki a szolgához hasonló alárendeltségben él, és nem bírhat a fiú jogaival. A római törvény alapján a gyermek felnőtté válásáról az apa döntött. Ekkor kapta az úgynevezett férfi tógát, aminek alapján az addig kiskorút hivatalosan is felnőtté és örökössé nyilvánították.
A fiúság a megváltás által, a nagykorúság pedig a Lélek által érhető el, akit azért adott nekünk Isten, hogy szívünkbe írt törvényét ne kényszerből, hanem önként, a Lélek segítségével cselekedjük. A Szentlélek tehát Isten ajándéka minden újjászületett számára a fiúsággal együtt. A Lélek által Atyánknak, Abbának szólíthatjuk Istent. Ezt az arám kifejezést az apa bizalmas megszólításakor használták, ami a vele való legmeghittebb kapcsolatra utalt. Ezt a megszólítást Jézus is használta (Mk 14:36).
Nem vagyunk már szolgák, hanem fiak és örökösök. Az Istennel való Lélek általi közösség, kapcsolat pedig megóv az erőtlen és hamis gyakorlatokhoz való visszatéréstől, amivel senki sem szerezhet érdemeket Isten előtt.
Kiss Zoltán
