Igehely: Ézs 55:6-7; Kulcsige: Ézs 55:7 „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.”
„Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az Úr. Elegem van az égőáldozati kosokból! A bikák, bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem” (Ézs1:11). Amikor Isten azt mondja valamire, hogy nem telik benne kedve, akkor azt nem szabad tovább folytatni. Akkor hogyan tovább? Miként szabadulhatunk meg bűneinktől? Hisz Isten gyermeke úgy akar élni, hogy az tetsző legyen Istennek. Bűnnel viszont sem keresztyén életet élni, sem a mennyországba bejutni nem lehet. A kegyelem azonban olyan gazdag, hogy erre is tökéletes megoldást szerzett. Az ember bocsánatkérése és az Isten megbocsátása között ott volt az állatok kifolyt vére, de Isten ezt az Ő Fiának vérével helyettesítette. Ezek után a bűnbocsánat alapja nem állati eredetű, hanem isteni. A bocsánatkérés, a bűnös utak elhagyása és az Istenhez térés alapkövetelmény a bűnbocsánat elnyerésében. Az örök Isten közbeavatkozására volt szükség, hogy az örök élet a miénk lehessen. Az ember feladata, hogy az útjait és a gondolatait ellenőrizze. Nem lehet Istenhez térni, ha nem hagyjuk el a bűnös utakat. Nem lehet az odafennvalókról elmélkedni, ha bűnösek a gondolataink.
Székely András
Szentségre hív és képesít rá
Igehely: 5Móz 28:1-10 Kulcsige: 5Móz 28:9 „Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz.”
Ki nem szeretne áldásokat? Ki ne szeretné, ha áldott lenne a társadalmi élete, a munkahelye, a vállalkozása, a családi élete, tervei, múltja, jelene, jövője, sőt egész élete? Egy ilyen életre hívja Isten az övéit. Amikor Isten azt mondja, hogy „áldott lesz”, ezzel ígéretet is tesz. Az ígéret feltétele nem egy emberi teljesítmény, hanem csatlakozás Hozzá és engedelmes életvitel. Gyakran azt gondoljuk, hogy a szentség emberi erőlködés eredménye. Pedig az igében úgy találjuk, hogy Isten kiválasztotta Izráel népét, nem azért, mert életük a szentségről beszélt, hanem azért, mert saját magát akarta megdicsőíteni a választott nép által. Ő választott! Tehát a képességet és a dicsőítésre való hajlamot Ő kellett, hogy adja, mert Izráel népe nem rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal. Mindezek felett Isten még áldásokban is részesíti életük minden területét.
Az imádat egyedül az Övé, a szentséget tőle tanuljuk, és az áldás is fentről származik. Az ember jóléte Istentől függ és az Igéből tanult életviteltől. A neki tetsző élet áldott élet és az emberek előtt is kedves.
Székely András
