Igehely: 1Kor 9:24-27; Kulcsige: 1Kor 9:24 „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”
Az evangélium a győzelem örömüzenete. Jézus Krisztus legyőzte a bűnt, a halált, a Sátánt, és szabaddá tette a benne hívőket! Pál azért lett „mindenkinek mindenné”, hogy az egyetlen lehetőséget, Krisztust minél érthetőbben vihesse közel mindenkihez. Ennek érdekében az apostol a sport világából veszi hasonlatait. Ezt a levél címzettjei is jól értik, hiszen kiemelt sportág volt mind a futás, mind az ökölvívás.
A „futás” folyamatos: minden reggel újraindul a „keskeny úton” (Mt 7:14). Aki győztesként akar megérkezni, annak küzdelméhez feltétlen hozzátartozik: 1.) A célra tekintő önmegtartóztatás, ami több mint mértékletesség: következetes elhatárolódás a lélek ellen harcoló testi kívánságoktól (1Pt 2:11). Mindez teljes odaszánást, kemény akaratot igényel, de a visszaigazolt győzelem, a romolhatatlan koszorú elnyerése minden áldozatot megér! Továbbá 2.) nagyon fontos a célba érés bizonyossága; az a páli meggyőződés, hogy senki és semmi „nem választhat el minket Isten szeretetétől” (Róm 8:39). Az „öklözés” nehogy csak színlelés legyen, ami csak a „levegőbe vág”, hanem – így folytatja Pál: 3.) „megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet”. Ezzel azt akarja mondani, hogy a hívőnek nem szabad tekintettel lennie önmagára. Ha önző énje és vágyai akadályoznák őt abban, hogy üdvharcában a győzelmet megszerezze, úgy radikális választ kell adnia: nemet mondania. Ez nem öncélú önsanyargatás, hanem a bizonyságtevő hívő hitelességének, alkalmasságának megőrzése – az apostol szavaival: „hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre”.
A küzdelem célja a győzelem. Indokolt a figyelmeztetés: „csak egy nyeri el a versenydíjat”. Indokolt a buzdítás is: „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek”. Vedd hát komolyan a költő szavát: „Harcolni még nem elég, / Az a fő, hogy győztes légy!” Csatlakozz az éneklőkhöz: „Én törekszem, míg elérem / Az üdvösségem...” (HH/201). Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2:4). Ha te is igazán akarod, győzni fogsz!
Leopold László
Imaáhítat: Adjunk hálát a hitért, amely által átlendülhetünk a krízishelyzeteken! – Zsid 10:38-39
Bibliaóra: A hűséges Isten– 1Kir 8:22-61 (1Kir 8:57-58)
Az élő reménység gyermeke
Igehely: 1Pt 1:1-12 Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”
Péter levelének címzettjei reménységre szoruló közösségek. Olyan nemrég létrejött gyülekezetek, amelyek a pogány és keresztyén életforma konfliktusában élnek-szenvednek. Amikor keresztyénné lettek, azt remélték, hogy sorsuk minden tekintetben jobbra fordul, mert Isten megsegíti őket. Nem így történt – reménységükben csalódtak, hitük megingott. Milyen időszerű: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1Kor 15:19). Vigyázzunk: a kegyelem evangéliuma a kereszt evangéliuma nélkül álságos; gyümölcse: hamis remény!
Péter levele a reménység levele. Célja a vigasztalás, a hiterősítő lelkigondozás. Igeszakaszunkban ennek módja: az önazonosság és hivatás helyreállítása. Érvelésének fókuszában ez áll: ISTEN GYERMEKÉNEK ÉLŐ REMÉNYSÉGE VAN! Mindenki Isten teremtménye, de nem mindenki a gyermeke. Gyermeke a hívő, aki megtért, akit Isten irgalma újjászült „megújító fürdője által” (Tit 3:5). A hívők „Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessék nagy tetteit” (2:9), „hogy dicsőségének magasztalására” éljenek (Ef 1:12). Akik pedig gyermekei, azok „örökösök is, örököstársai Krisztusnak” (Róm 8:17a). Az „ő kegyelméből megigazulva reménységünk” tárgya az örök élet (Tit 3:7). „Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk” (Róm 8: 24 – Katolikus ford.). Isten hatalma és szeretete megőrzi mind a hervadhatatlan örökséget, mind annak várományosait (2-3). Azonban mindez nem zárja ki a szenvedéseket. A tűzben kipróbált aranynál értékesebb hitnek megpróbáltatásokra van szüksége ahhoz, hogy megmaradjon és növekedjen – hogy „Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és a tisztességre.” (7.v.)
A hitben másként értékelődnek a próbák és szenvedések eseményei. Isten csodálatos világosságában a ki nem érdemelt, de becsülendő örökség vonzása átsegít minket a holtpontokon, értékzavarokon, csüggedésen, szenvedésen. Ez a hívogató örökség adja meg földi életünk egészséges ritmusát. Most még „hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5:7), de az üdvösség élő reménysége mindennél nagyobb, „dicsőült öröm” forrása – adj hálát érte!
Leopold László
