Igehely: 5Móz 4:25-31; Kulcsige: 5Móz 4:29 „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.”
Az Istennel kötött szövetség feltételekhez van kötve. Nem élhetünk felelőtlenül, de ez a mi javunkra van. Vannak lelki törvényszerűségek, amelyek mindenkire érvényesek. Ilyen az is: ha valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Ez mindenkire érvényes. Amit nekünk nagyon a szívünkbe kell vésni, hogy Isten ok nélkül senkit nem hagy magára, és nem rejtőzik el. Ha mégis nem látjuk Őt, az azért van, mert eltakartuk szemünket valamivel, és amíg el nem vesszük onnan, addig csak azt látjuk, legyen az bármi.
Valójában ott is van esélyed megtalálni az Urat, ahol körbe vagy véve istentelenekkel, ahol nyomorgatnak, ahová a hitetlenséged űzött el. Idegen földön, ahol nem érzed otthon magad. A tékozló fiú messziről jött haza, de előtte lebegett az otthon képe, az atya szeretete, ami haza vonzotta őt. Vágyni kell az Istennel való közösségre. Isten azt ígéri, hogy Őt megtalálod. Úgy érzed, mellette vagy? Amit naponta mond, meghallod? Nincs takargatni valód előtte, amit nem szeretnél napvilágra hozni? Küzdd le az akadályokat, bízz az Ő ígéretében!
Papp Levente
Felölteni az új embert
Igehely: Ef 4:22-32 Kulcsige: Ef 4:22 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Természetes, hogy új, tiszta ruhát akkor veszünk fel, ha már megfürödtünk. A szennyeset már nem vesszük magunkra, hiszen nem azért mosakodtunk meg. Többé nem élhetek úgy, ahogy eddig. Mielőtt megjelennek az új élet cselekedetei, lélekben és elmében kell megújulni. A lélek az érzelmeinket jelenti, az elme pedig a gondolkozásunkat. Meg kell újulni a szívünkben. Más kell, hogy motiválja cselekedeteimet ezután. Ami eddig motiválta, a harag, a nagyravágyás, az önzés, a büszkeség, az irigység, a sértődékenység – meg kell szűnnie. Isten megszomorodik, ha ilyet engedek meg a szívemben. Nem adhatok helyet az ördögnek. Természetes lesz, hogy adni fogok a rászorulóknak, ha már a szeretet motivál belülről a szív hústáblájáról. Dolgozom, hogy legyen, amiből adjak. Az új emberhez tartozó dolgok kell, hogy jellemezzenek beszédben és cselekedetekben. Mikor hoz áldást a beszédem azokra, akik hallgatják? Semmiképpen nem akkor, ha indulatból szólok, vagy ha nem mondok igazat.
Ha valaki új ruhát vesz, és jól áll rajta, akkor nemcsak mások gyönyörködnek benne, hanem ő maga is jól érzi magát, megtelik örömmel. Ez nemcsak mások számára áldás.
Papp Levente
