2020. július 1., szerda

DÉLELŐTT | 
A világ emberének „én”-je

Igehely: Lk 12:16-21; Kulcsige: Lk 12:19 „És ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!”

Mit tegyünk a pénzünkkel, ha nem fér el a pénztárcába? Halmozzuk, tegyük félre – szól az ésszerű magyarázat. Mit tegyünk az időnkkel, ha felszabadult egy óránk? Bármit, amitől jól érezzük magunkat. Mit tegyünk a gyülekezettel, ha nem férünk az imaházban? Természetesen nagyobb imaházat kell építeni, nehogy szétszéledjünk a föld végső határáig. A bolond gazdaghoz hasonlóan, nekünk is megvannak a válaszaink arra, hogy mihez kezdjünk a felesleggel.

Amiért megdolgoztam, az az enyém és jogom van vele úgy tervezni, ahogy nekem tetszik – gondolta a bolond. Az én vagyonom, az én időm, az én életem. Bolond az az ember, aki azt hiszi, hogy ahhoz, hogy élvezhesse az életet és biztonságban tudhassa magát, fel kell halmoznia, félre kell tennie. Urunk világosan és egyértelműen kijelenti: az életet nem a vagyonod tartja meg! (Luk 12:15) Az a nyugalom és biztonság, amire vágyunk szellemünkben, nem a vagyon mértékétől függ, hanem az Istennel való kapcsolatunkon! Vajon nem azért látja el mennyei Atyánk az ő gyermekeit minden áldásával, mert tudja azt, hogy nem felhalmozni, hanem meg fogják osztani azokat? Vagy, ha nem látjuk életünkben ezeknek a mennyei áldásoknak a folyamatos áradását, vajon nem azért van, mert még nálunk van valami, ami nem minket illet?

Nagy Kasza Dániel

DÉLUTÁN | 

Mindnyájan egy cél érdekében

Igehely: Neh 4:9-17 (4:15-23) Kulcsigék: Neh 4: 13-14 „Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi tagjának: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk!”

Isten cselekszik! Odafigyel népe küzdelmeire, szemmel tartja a veszélyt, ami szentjeire leselkedik. Senki nem képes meglepni őt és nem lehet olyan terve az ellenségnek, amiről ő ne tudna. Nehémiás tisztában volt vele, hogy az Örökkévaló nagy és félelmetes (Neh 4:8), mégsem ült tétlenül, arra várva, hogy majd a kellő időben Isten mindent elintéz. Hozzá kellett lásson „mindenki a maga munkájához”, mert tudták, Isten értük, de nem helyettük fog cselekedni.

Tudjuk jól, hogy Isten országában mindenkinek van feladata. Senki sem lehet munkanélküli vagy bámészkodó, még csak szurkoló sem. Nem az a fontos, hogy kinek van „magasabb” rendű szolgálata vagy hogy hogyan lehetne kitűnni a többiek közül. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak a „kenetes” testvéreket hagyjuk fáradozni, minden segítő kézre szükségünk van, hiszen „a munka sok, és nagy területen folyik”! Ne higgy az ellenségnek, ne keress kifogást, mert nem jelentéktelen az, amit megtehetsz Isten népéért! Urad felruházott és felhatalmazott a cselekvésre, mert nemcsak elhívásában részesültél, hanem a kiképzést, a felkészítést is megkapod tőle (5Móz 28:9 - Károli). Szánd oda magad a cselekvésre, másképp támadható felületet biztosítasz az ellenségnek.

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:6–13; Kulcsige: Róm 7:6 „Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.”

Ez a leghíresebb igeszakasz az ó és új ember, a lélek és a test harcával kapcsolatban. Nem könnyű követni Pál gondolatmenetét, amint leírja ezt a problémakört, ahogy próbálja beazonosítani a résztvevőit, majd megtalálni a megoldást. Kiemelt igeversünkben fogság és szabadság, törvény és Lélek, új és régi rend kerül elénk, aztán a következő igeversekben ezek kifejtése rokon értelmű kifejezésekkel.