2020. január 7., kedd

DÉLELŐTT | 
Egyiptomban élt, ahol egykor népe is

Igehely: Mt 2:13-23; Kulcsige: Mt 2:15 „Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: «Egyiptomból hívtam el fiamat.»”

Ma reggel arra csodálkozhatunk rá, hogy Istennek milyen gondja van arra, hogy a Jézusról szóló jövendölések a legapróbb részletekig beteljesedjenek! Heródest a harag és gyűlölet vezérli, de Józsefet angyal figyelmezteti, hogy a gyermekkel és annak anyjával meneküljenek Egyiptomba. Isten féltő szeretete, védelme és gondviselése népe iránt nem csak Mózes (2Móz 4:22) vagy Hóseás (Hós 11:1) idejében volt igaz, hanem a Jézus idejében is, aki azért jött e világba, hogy azonosuljon népével és feláldozza magát. (Ézs 53:10b, 12b) Jézus tehát ebben a tekintetben is azonosult népével.

Isten pontosan tudja ma reggel is, sőt a legapróbb részletekig ismeri övéinek a helyzetét. De nem csak ismeri, hanem segíteni is tud rajtunk! Ott akarja megismertetni megtartó kegyelmét, megismertetni hatalmát, ahová helyezett téged! Hol van a te „szolgaságod háza”? Onnan hívd ma Jézust segítségül! „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4:15-16)

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

Ábrahám, az Úr gondviselésében

Igehely: 1Móz 14: 21-24 „Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak! 22De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, az ég és a föld alkotójára, 23hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot. 24Rólam ne essék szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.”

Ábrahám (itt még Abrám) hős vezér. Sosem szoktuk így emlegetni, pedig itt nagy csatát vívott. Kis seregével, háromszáztizennyolc legényével kiszabadította a fogságba esett és elhurcolt unokaöccsét, Lótot. A hatalmas, győztes sereget éjszaka legyőzi a kicsiny csapat, mely Isten nevében indul, nem saját hatalmáért, hanem mások szabadításáért!

Abrám a visszaúton találkozik Sálem királyával, Melkisédekkel. Tizedet ad neki Abrám mindenből, a király pedig kenyeret és bort visz eléjük. Melkisédek azon túl, hogy király, még a „Felséges Isten papja” is, ezért megáldja Abrámot. Valódi papi áldással: „Áldott vagy Abrám ...” (14:19)

Sodoma királya is kijött Abrám elé, hogy embereit visszakérje. De Abrám visszaadott neki mindent, mondván, soha senki ne gondolja, hogy ő azon gazdagodott meg, amit elvett Sodomától. Csak ahhoz ragaszkodott, hogy Anér, Eskól és Mamré megkapják részüket a győztes javakból.

Íme tehát a példa! Ábrahám nem fél harcba szállni szeretteiért, nem ittasodik meg a győzelemtől, a dicsőséget Istennek adja, hálából tizedet fizet Istennek, nagyvonalú embertársaival, nem harácsol, hanem Istenben gazdag. Ezt a leckét minden hívőnek tanulni és gyakorolni lehet.

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”

Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.