Igehely: Mt 7:7-11; Kulcsige: 7:8 „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Földi életünk legnagyobb lehetősége áll előttünk: egy kitöltetlen csekk! Tett-e valaha valaki ekkora ígéretet nekünk? Mégis miért vonatkozik ránk is Jakab megállapítása: „nem kapjátok meg, amit kértek”. Az Úr Jézus három igével fejezi ki az imádság cselekményét: kérés, keresés, zörgetés. Leggyakrabban a kérésnél kifullad az imádságunk. Ha számunkra kedvező választ kapunk Istentől, majdhogynem elszállunk az örömtől. Ám Isten azt akarja, hogy imádságban keressünk is: keressük Isten akaratát, az alkalmakat, az elveszett embereket. Isten Fia embereket keresni jött; ma az Ő tanítványai által keres. A zörgetés a zárt ajtó előtti kétségbeesésünket fejezi ki, de a reményünket is. A legelszomorítóbb az, amikor olyan ajtón kell zörgetnünk, amely a Megváltó előtt is zárva van. Gondoltál már arra, hogy imádságod egyre erősödő kopogással ér fel a bezárt szív ajtaján? Néha akkor hagyjuk abba a kopogást, mikor már majdnem megnyitja a gazda az ajtót. Ha tudtuk volna, tovább imádkoztunk volna.
Kedves testvérem, ma milyen keresésbe fogsz kezdeni, és milyen ajtókon zörgetsz az imádságod által?
Kovács Barna
A király szelíd bűnvallása
Igehely: 2Sám 12:1-14; Kulcsige: 2Sám 12:13 „Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.”
Isten a királynak sem nézi el a bűnét. Bár az emberek előtt teljesen ártatlannak hozta ki magát, Isten mégsem hagyta, hogy a szíve szerinti férfi szíve bűnnel szennyezett maradjon. Hogyan viselkedünk, amikor szembesítenek a vétkünkkel? Talán a legkézenfekvőbb a letagadás. „Nem gondolod tán, hogy én ilyenre lennék képes?” vagy „Míg be nem bizonyítod, addig nem ismerek be semmit!” Mi is vagyunk annyira rafináltak, mint Dávid, hogy ne hagyjunk bizonyítékokat magunk után. Vajon életünkben és közösségünkben hány bűn maradt meg nem vallva és el nem rendezve csak azért, mert senki nem tudta azokat ránk bizonyítani?
Dávidnak rengeteg eszköz állt a rendelkezésére, hogy az ügyet eltussolja, elvégre egy ártatlan nőt is magával sodorna. Ellenben királyi méltóságát levetve azonnal megadja magát Isten szolgája előtt. Egyenes lelke még odáig is elmegy, hogy bűnbánatát zsoltár formában meg is énekli (lásd az 51. Zsoltárt). Nemcsak ezt a bűnét vallotta meg, hanem az egész bűnös múltját, természetét hozta Isten elé. Bár mi is megtanulnánk tőle a bűn ilyen formájú rendezését!
Kovács Barna
