2020. január 16., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az ellenség szeretete

Igehely: Mt 5:38-48; Kulcsige: 5:44 „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.”

Az Úr Jézus nem az üldözötteket mondja boldognak, hanem azokat, akiket az Igazságért, a Krisztusban való hitért, az evangéliumért, a biblikus életvitelért üldöznek. Hogyan lehet örülni, amikor megvetésben van részünk, és bántalmazás ér? Hogy lehet szeretni azokat, akiket a gonosz eszközként használ életünk megkeserítésére? Emberi természetünknél fogva erre képtelenek vagyunk. Fel kell ismerjük, hogy e világban két szellemi királyság működik. Isten királysága és Sátán uralma. Háború zajlik a két királyság között. A sátán, bár legyőzött ellenség, gyilkos gyűlöletét Isten gyermekei iránt a világ fiai által fejezi ki. Erre az Úr tanítványait már felkészítette. (Jn 15:18-21) Milyen legyen a viszonyulásunk a világ gyűlöletével szemben? Jézus követői nem adhatnak helyet soha az önbíráskodásnak, hiszen a gyűlölet gyűlöletet szít. Csak a szeretet képes az ellenséget baráttá tenni. Legszebb bizonyság a törvény betöltésében a szeretet. A szeretetben van valami határtalan. Jézus ellenségeit is szerette, gyűlölőiért is imádkozott. Áldozatában nem tett különbséget az érdemesek és érdem nélküliek között. Az ember akkor él emberséges, szent életet, ha szeret.

Péter István

DÉLUTÁN | 

Örömre fordult könnyezés

Igehely: Zsolt 126:1-6; Kulcsige: Zsolt 126:1-2 „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön.”

Ez a zarándokének akkor keletkezhetett, amikor Círus király parancsba adta a birodalmában élő zsidóknak, hogy térjenek vissza hazájukba. Amikor helyrehozhatatlannak látszó helyzetükből Isten szabadító hatalmát látták megvalósulni, ezt mondták: „Olyanok voltunk, mint az álmodók, akkor megtelt a szánk nevetéssel (…) Hatalmas dolgot tett velünk az Úr!” (2-3v.)

Mi is a szabadítás ígérete és a nagy beteljesedés között vándorlunk. A Jézus Krisztusban való hit által megszabadultunk az ördög hatalmából. Földi vándorlásunk az isteni ígéretek beteljesülése felé halad. Akinek életcélja a szellemi vetés, az tudja mit jelent ez a fajta könnyezés. Vetni csak a megszabadultak tudnak. Átélted-e a szabadulás örömét és a vele járó ujjongás öröménekét? Bár szomorkodunk a sokféle szenvedés, közönyünk, alkalmatlanságunk, eredménytelenségünk, tehetetlenségünk és a lelki szárazság miatt, mégis azzal a reménységgel vetünk, hogy lesz olyan mag is, amelyik sok gyümölcsöt terem. Az is lelkesít, hogy a kiszáradt patakmedrekben az élő víz új életet fakaszt majd. Ezt ígérte Szabadító Urunk. Ez a reménység ad nekünk kitartást könnyes vándorlásunkban, és ez az alapja hűséges szolgálatunknak.

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.