2020. január 14., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus szavai férfiaknak és férjeknek

Igehely: Mt 5:33-37; Kulcsige: 5:32 „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”

A Törvény tíz igéje az erkölcsi élet alapja. Örök érvényű és egy egészet képez. Nem csak Isten akaratát fejezi ki, hanem lényét is tükrözi. Aki elvesz valamit belőle, akár a legkisebbet is, az egész megrontásában bűnös és önmaga ítéletét pecsételi meg. A bűn a törvény megszegése. (1Jn 3:4)

A paráznaság kérdését Jézus a külső cselekménytől a belső lelkiséghez, a képzelet, a gondolat szintjére helyezi át. Ha a kívánság tekintetével tekint valaki a másik nemre, már olyan mintha el is követte volna. Milyen súlyos ez a bűn? Milyen komolyan kell vennünk? Halálos komolyan. El kell szakadnunk mindattól, ami bűnre visz. (5:29-30) A világban másképp viszonyulnak ehhez és ez a lelkület átjárja a társadalom minden területét. Filmek, reklámok, divatstílusok, öltözködési formák ezt segítik elő. De mi az Úr látása a házasságról? A házasság szent. Ellene vétkezni, házasságot törni gondolatban is lehet. Pedig, amit Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza, mert a házasság egy életre szóló kapcsolat. Ne a földi élet kínálta gyönyörök, világi gondolkodásmód jellemezzen. E földi létben készülünk fel az örökkévalóságra. Itt próbáltatik meg hitünk és itt készíthetjük lelkünket a ránk váró nagy örömre.

Péter István

DÉLUTÁN | 

Könnyeidre emlékezve

Igehely: 2Tim 1:3-5 „Hálát adok Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.”

Nemrég került a kezembe egy régi gyülekezeti csoportkép. Az általam ismert testvérek mindegyikével kapcsolatban kedves emlékek jutottak eszembe. A mindig segítőkész, mosolygós testvér, aki felismerte az özvegyek, szegények szükségeit és örömmel szolgált feléjük. Vagy az az idős özvegy testvérnő, aki a délelőtti összejövetel után mindig az imaházban maradt imádkozni, és nekünk fiataloknak mindig kész volt vagy bátorító igét átadni. Vagy arra a testvérre, aki két árvát is befogadott és istenfélelemben felnevelt. Arra gondoltam, hogy velünk kapcsolatban, mi marad gyermekeink, a testvériség vagy környezetünk emlékezetében? Életvitelünk, beszédünk, lelkiségünk maradandó nyomata marad ismeretségi körünkben, úgy, ahogy a nagymama és az édesanya képmutatás nélküli hite visszatükröződött az ifjú Timóteusban? Ennek a lelkülete indította az apostolt örömre és hálára. Az istenfélő ember előbb bűnei miatt sír, azután a Szentlélek teszi érzékennyé mások elesett állapotára. Kész mások örömével vagy szomorúságával azonosulni, s ezt ki is fejezi vigasztaló szavaival, könnyeivel. Ezt a lelkületet gerjessze lángra Isten szeretete szívünkben, hogy képviselhessük Isten uralmát e sötét világban.

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:21–28 Kulcsige: Mk 1: 22 „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Jézus tanításán álmélkodtak az emberek. Felismerték a különbséget Jézus és az írástudók tanítása között. Ő hatalommal beszélt; azoknak szavai erőtlenek voltak: „Ő volt a hang, azok csak visszhangok. A Törvényadó, Törvénymagyarázó és Bíró isteni tekintélye úgy átsugárzott tanításán, hogy az írástudók tanítása nem tűnhetett másnak, mint fecsegésnek” (Jamieson, Fausset és Brown kommentár). Szavainak hatalmát cselekedetei és csodái is igazolták. Csoda csodát követett. Megnyilvánult Krisztus abszolút uralma a betegségeken, démonokon, a halálon és a természet elemei felett.