Igehely: Mt 9: 14-17; Kulcsige: Mt 9:17 „Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.”
Ezekben az igeversekben Keresztelő János tanítványai jönnek és kérdezik az Úr Jézust a böjtről. Jézus szintén egy kérdéssel válaszolt nekik. A böjt önmegtartóztatással és a test megsanyargatásával jár. Most még jelen van a vőlegény és ez a tény ünneplésre hangolja a násznépet. Nem lenne észszerű a böjtölésre és a szomorkodásra gondolni.
A vőlegény, a mi Urunk ünnepelni akar az övéivel, de nem akármilyen foltozott ruhában, hanem a legszebb ruhában, amit az Atyától kapunk, amikor hazajövünk az atyai házhoz. A magunk erejéből csak foltozgatásra telik, de ez még nagyobb szakadást idéz elő a ruhán. Jézus teljesen új ruhában akar látni minket a nagy ünnepen, amikor eljön, hogy hazavigye mennyasszonyát, a gyülekezetet az örök Égi hazába.
Készen vagy az ünneplésre? Van-e megfelelő ruhád?
„Van- e fehér ruha rajtad? Van-e meghívód oda? / Hallgattál-e kellemes időben / Megváltód parancsára?” (Ifjúsági énekeskönyv 70)
Szabó Mihály
Ne a magunk kedvére éljünk
Igehely: Róm 15:1-7; Kulcsige: : Róm 15:1 „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.”
Pál apostol arra tanítja a római testvéreket, hogy az erősebbek, érettebbek irgalmas szívvel és szeretettel viszonyuljanak az erőtlenek iránt, sőt egymás iránt is. Ne csak önmaguk javára éljenek, hanem gondoljanak és kedvezzenek felebarátjuknak is, mert Jézus Krisztus is ezt tette. Nem a maga kedvére, javára élt, hanem a miénkre. Ránk gondolt, amikor gyalázások, szitkozódások hulltak rá. Ha minket kis mennyiségben is érnek ilyenek, hamar elgyengülünk. Pedig az írásokból sok türelmet és vígasztalást meríthetnénk.
Úgy érzem, hogy itt is az irgalom és a kölcsönös együttérzés kiszorítná mindazt, ami nem szép, nem építő és nem Krisztusi, hogy minden családban és gyülekezetben egy szívvel és szájjal dicsőíthetnénk a mi Urunk Istenét és Atyját. Mit tudnál ezért vállalni ma?! „A szívemet átadom én, ó, halld, kiáltok hozzád Szentlelkedért! / Jöjj töltsd be hát teljesen, szentté tegyél! / Uram, szívemet átadom én.” (HH 46/3)
Szabó Mihály
