2020. december 18., péntek

DÉLELŐTT | 
Várjuk visszatérő Urunkat!

Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”

Egy világrekord azt mutatja, hogy a leghosszabb ébren, alvás nélkül töltött idő 11 nap. Ez az idő azonban nem volt tökéletesen éber, koncentrált. A rekordot beállító fiatal koncentráló képessége, a hatások észlelése egyre tompább lett.

Ezek alapján kérdés lehet, hogy Jézus fizikai ébrenlétet kér a követőitől? Azt mondja, hogy soha nem szabad aludni? Egyáltalán nem. Lelki értelemben figyelmeztet arra, hogy várakozó állapotban vagyunk, amiben soha nem szabad megfeledkezni, hogy beosztott szolgái vagyunk mindannyian a ház urának. Olyan szolgák, akiknek mindig annak tudatában kell élni és dolgozni, hogy a gazda éppen most is megérkezhet, ebben a pillanatban is maga elé szólíthat.

Aludhatunk, nyaralhatunk, pihenhetünk, kikapcsolódhatunk, de arról soha nem szabad megfeledkezni, hogy kik vagyunk és kinek a szolgái vagyunk. Lelki értelemben soha nem lehetünk önfeledtek, azaz nem feledkezhetünk meg magunkról, elhívásunkról és elhívónkról, célunkról, küldetésünkről. Éppen ezért a vasárnapi pihenést, az évközi nyaralást, az alkalmi kikapcsolódást is azért éljük meg, hogy erőt gyűjtsünk a szolgálat további betöltéséhez.

Takács Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az elhívottak megmenekülnek

Igehely: Jóel 3:5 (2:32) „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az Úr ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.”

Gyakran látni olyan híreket távoli országokban, hogy hatalmas hurrikánok érkezéséről számolnak be. Ilyenkor az emberek elkezdik a szükséges felkészülést, hogy védekezzenek a károk ellen. Van, aki felpakol és átmenetileg más helyre költözik, van aki bedeszkázza az ablakokat és bevásárol. Mindenki valahogy túl akarja élni azokat a napokat, azt az eseményt. A cél a megmenekülés.

Hogyan lehet megmenekülni, amikor jön az Úr nagy és félelmetes napja? Lehet átmenetileg meghúzni magunkat valahol? Érdemes-e jól bezárkózni és átvészelni a napot? Szükséges vizet és tartós élelmiszert beszerezni, hogy túléljük a veszélyt? Ezek semmit sem érnek. A menekülésnek egyetlen útja, módja van. Ez pedig az elhívás. A beteljesedett elhívás. Azaz, ha hívott az Úr, akkor igent mondtam neki. Ha hallottad a hívást és elfogadtad, és ma is az elhívásod szerint élsz, a megmenekültek között vagy. Törekedni kell az apostol tanácsának teljesítésére: „éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok...” (Ef 4:1)

Takács Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.