2020. augusztus 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jeruzsálem hűtlensége

Igehely: Jer 2:1-28; Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”

Jeremiás tiltakozik, hogy nem ért a beszédhez, ezért Isten igéjét kapta, amit hirdetni kellett. A 2. fejezet így kezdődik: „Így szólt hozzám az Úr igéje” – tehát a következő üzenetet maga Isten szólja népe felé.

A tiszta és őszinte ragaszkodásról beszél az Úr igéje a második, valamint a harmadik versekben, de a következőkben már arról beszél, hogy visszájára fordult minden. Jákób háza hűtlen lett Istenéhez. Nagyon fáj Istennek, hogy a szent nép bálványimádóvá vált. Mintha mindenki szem elől tévesztette volna Őt: az atyák, a fiak, de még a papok is. A hűtlenség mélységét leíró kép párhuzamot von az élő víz (forrásvíz) és a halott víz (tárolt víz) között. A forrás, természetéből fakadóan, mindig friss vizet ont, a ciszterna vize viszont poshadt, büdös és mocskos. Mindezek ellenére Jeruzsálem a tárolt vizet választja, melytől megfertőződik, megbetegszik, végül meghal. Isten figyelmezteti súlyos tettére és annak következményeire, de Jeruzsálem mindent tagad (Jer 2:23). Nem ismeri be hitehagyását, elfordulását, idegen szerelmét, éppen ezért Isten más istenek kezébe engedi őket.

Mennyire vagy hűséges Istened iránt? Maradj a forrás mellett, hogy élj!

Molnár Ottó

DÉLUTÁN | 

Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat

Igehely: Zsid 9:15-22 Kulcsige: Zsid 9:22 „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.”

Minden Bibliát olvasó ember rádöbbent már arra, hogy a bűn az, ami közénk és Isten közé állt, megrontva meghitt kapcsolatunkat Vele. Az Ószövetség lapjain elénk tárul a tény, hogy rendezni lehet ezt az állapotot úgy, ha egy állatot megölnek, és vérével engesztelést szereznek. Az új szövetség, hasonló módon, vér kiontásán alapszik. Nem egy arra szánt állatén, hanem a tökéletes Krisztus vérén. A bűn eltörlésére vérnek kellett kifolynia, majd csak ezután kerülhetett vissza az ember Istenhez. „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.”

Belegondolva a vérontás súlyosságába, talán elszörnyedünk azon, hogy milyen az Isten: egy vérszomjas lény, akinek eltorzultak az érzékei, és csak a vér látványa nyugtatja meg? Istennek nem az ölés és a vérontás a lényeg, hanem a vér által hordozott élet általi engesztelő áldozat. Nem is a vér elemei, a hemoglobin vagy a fehérvérsejt szerez engesztelést, hanem az általa fenntartott tiszta és romlatlan élet.

Igénkben Isten kegyelme végrendelethez van hasonlítva, mely csak akkor lesz érvényes, ha a végrendelkező meghal. Krisztus meghalt, ezért lett számunkra elérhető az örökség. Áldott legyen ezért örökké!

Molnár Ottó

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 13:1–7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne az életünk, ha őseink nem vándoroltak volna Európába, és nem telepedtek volna le a Kárpát-medencében? Nemrég találkoztam egy ujgur felmenőkkel rendelkező kazah fiatalemberrel. Örömében videoklipet készített a „távoli rokonnal” arról, hogy milyen hasonló kiejtésű szavaink vannak. Nem érdekes, hogy ezer év múlva is ezek a közös szavak fellelhetők?