Igehely: Jer 45:1-5; Kulcsige: Jer 45:5 „És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! Mert most veszedelmet hozok minden emberre – így szól az Úr –, de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.”
Báruk Jeremiás titkára, segítője volt. Valamilyen okból kifolyólag ez az ember teljesen elbátortalanodott az Úr szolgálatában. Mikor is történik ez? Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében. Jójákim gonosz életvitele és a népre gyakorolt rossz befolyása miatt Jeremiás Isten ítéletét és büntetését hirdeti. Ezért sokan üldözték Jeremiást, mert nem tetszett nekik a próféta részéről érkező folyamatos figyelmeztetés a bűnök ellen, sem a megtérésre való felhívás. Jeremiás mellett Báruk sem részesülhetett a legjobb bánásmódban, őt is üldözték. Nem tudjuk pontosan Báruk bánatának az okát, de kétségkívül nagy fájdalmat és szomorúságot érzett. De az Úr üzen neki Jeremiáson keresztül, hogy ne fektesse reménységét ebbe a világba, sem abba, amit ez a világ kínál. Ne keressen, és ne kívánjon magának nagy dolgokat (5.v.). Egy drága biztatás és ígéret is érkezik Istentől: Báruk megmenekül az eljövendő ítélettől. Megnyeri az élet ajándékát azért, mert hűségesen szolgált az Úrnak.
Vagyunk-e elég jók ahhoz, hogy mások rosszasága bánatot okozzon? Szolgáljunk mi is úgy, hogy az élet ajándékának birtokosai legyünk!
Pardi Félix
Nem menekült a szenvedéstől
Igehely: Jn 12:27-33 Kulcsige: Jn 12:27 „Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!”
Az Úr Jézus lelke háborgott, megterhelődött, nyugtalan lett. Hamarosan szembesül földre jövetelének legnagyobb céljával: eljött az órája annak, hogy felfoghatatlan szenvedései elkezdődjenek. Az Ő elsődleges célja az volt, hogy végrehajtsa, amit Isten megszabott a számára: hogy helyettes áldozattá legyen. Életének fő célja volt, hogy szenvedjen és meghaljon az emberért. Azért született, hogy meghaljon! Mi fel sem tudjuk fogni e küldetésnek a súlyát, ahogy, mint egy nehéz kő, kezdte nyomni a szívét, lelkét. Nem menekülhetett attól az órától és a szenvedéstől. Ő is tudta ezt. Isten dicsőségéért imádkozik. Ebben is bemutatja azt a páratlan önzetlenséget, ahogy kifejezi életének és halálának a célját, hogy Istent dicsőítse mindenben. Hogyan dicsőül meg Isten neve? Úgy, hogy Jézus engedelmeskedik küldetésének. Ez pedig a golgotai kereszten éri el tetőfokát, hiszen a kereszthalálig engedelmes volt. Isten az, aki a legnagyobb tiszteletet és engedelmességet érdemli a részünkről. Amikor ezt tesszük, Isten neve felmagasztaltatik és megdicsőül általunk is.
Pardi Félix
Új hozzászólás