Igehely: Mt 26:57-75; Kulcsige: Mt 26:75 „Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.”
A tanítványoknak szép és jó lehetett a Mesterrel járni, látni csodáit, hallgatni az Isten országáról, az eljövendő királyságról szóló tanítást, enni a kenyerekből. Meglepetésszerűen érte őket a szomorú, gyötrődő Jézus látványa a Gecsemánéban. Mindannyian elcsüggedtek, el is aludtak. Amikor a Mester átengedte magát az emberek kezébe, gyáván elfutottak. Péter távolról követte az Úr Jézust hurcoló csapatot, hogy lássa, mi lesz ennek a kimenetele. De, amikor megcsúfolva, megverve és leköpdösve látta Mesterét, már nem kívánt sorsában osztozni. Letagadta, hogy ismeri Őt.
Szerető testvérekkel körülvéve, áldások közepette jó dolog dicséretet mondani Istennek. De voltál már Istent káromló, és miatta téged is gyűlölő emberek társaságában? Volt már álmatlan éjszakád beteg gyermeked, vagy szeretett családtagod mellett, és fohászaidra csak csend volt a válasz? Érezted már magad egyedül? Reménytelenül? Tán becsapott a kísértő, és vádol? Halld meg a kakasszót! Ő emlékezni fog. Megpróbálja, mi van a szívedben, de tudja, mennyit bírsz elviselni.
Péter könnyes tekintete találkozott a Mesterével, és ez elég volt, amíg elmondhatta: „Uram, tudod, hogy szeretlek Téged”.
Id. Máté Zoltán
Jézus a felházban
Igehely: Jn 13:1-18; Kulcsige: Jn 13:16-17 „Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.”
A jelzett néhány versben, kilétének teljes tudatában, tanítványaira vetíti küldetésének mottóját az Úr Jézus: „mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk10:45). Hogy szerette, és mindvégig szerette övéit, semmi nem bizonyítja jobban, mint hogy nem várta meg, míg az áruló elmegy a vacsorától! Megüresítve magát, felvette a szolgai formát, lábukat mosni meghajolt mindannyiuk előtt. Tanítványi mivoltukra nyomatékos útmutatást ad ezzel a tettével: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”. Péter nem érti ezt a helyzetet, de szíve szerint mindenestől az Úré akar lenni. Jézus tisztázza: „Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian”. Itt helyet kap az egyéni hozzáállás kiértékelése. Egy szekeret húzó hámos ló mellett néha láthatunk egy másik lovat szaladni. Ott van, fogyaszt, figyelni kell rá, de nem végez hasznos munkát. Ezt nevezik szélhámosnak. A jelen esetben árulónak.
Viszont a hűséges tanítvány, akit már átjárt és megtisztított az Ige, úgy gondolkodik, mint Péter, és pünkösd után úgy cselekszik, mint a Mester. Kinek ismered magad?
Id. Máté Zoltán
