2020. április 23., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Vajúdás kínjai

Igehely: Mt 24:3-22; Kulcsige: Mt 24:8 „De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.”

A tanítványok feltesznek egy kérdést az Úr Jézusnak: Mikor lesznek ezek, és milyen jelei lesznek a te eljövetelednek? Az emberek mindig számolgatták az idejét, de mindig csúfos kudarcot vallottak. Az Úr Jézus sem válaszolja meg az időpontot, azonban két dolog biztos: 1. Jézus visszajön, és 2. nem tudjuk mikor. Ezért már ma felkészülünk a jövetelére.

Említsünk meg néhányat e jelek közül:

– Sokan jönnek, akik ezt mondják: én vagyok a Krisztus. Soha nem volt ekkora a megtévesztés, a hamis tudományok, vallások száma, mint napjainkban.

– Hallotok háborús híreket. Mindig is voltak háborúk, de ma a rádió, tévé, internet lehetővé teszi, hogy halljunk is ezekről.

– Éhség, járványok, mind több földrengés

– Keresztyénüldözés

– Megsokasodik a gonoszság, eltűnik a szeretet, az emberek gyűlölik egymást.

– Sokan eltántorodnak (hitehagyottá lesznek), elárulják egymást (besúgó-rendszer).

– Az evangélium hirdettetik az egész világon.

Milyeneknek kell lennetek nektek szentségben és kegyességben, akik várjátok az Úr napjának eljövetelét (2Pt 3:11)? Ha ma jönne, készen találna?

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Egyedüli megtartó

Igehely: ApCsel 4:5-12; Kulcsige: ApCsel 4:11-12 „Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

A sánta meggyógyulása után Péternek alkalma nyílt, hogy a templom csarnokában összegyűlt tömegnek bizonyságot tegyen Jézusról. Ezt nehezményezték a templom és a nép vezetői, így elfogták és kihallgatták őket. Azt kifogásolták, hogy Jézus nevében gyógyítanak, és az üdvösséget hirdetik.

Péter válaszában kiemeli, hogy nem tehetnek másképpen, mert nincsen senki másban üdvösség, csakis Jézus Krisztus nevében. Ő az egyedüli Megtartó, egyedüli Üdvözítő. Ő az a kő, melyet a farizeusok és főemberek megvetettek (11.v.), és akit sokan ma is megvetnek.

Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Sokan ezt nem hiszik el ma sem, ehelyett bíznak önmagukban, származásukban (keresztyén nemzethez tartozók), vallásukban, egy kultikus épületben, kegyes gyakorlatokban, jóságukban, jócselekedeteikben, jó neveltetésükben (ők jók, nincs szükségük megtérésre).

Másokat megtartott, tartsa meg magát is, ha Ő a Krisztus – csúfolták a főemberek a keresztnél. De Ő nem tartotta meg magát, azért, hogy megtartsa, üdvözítse az embereket.

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.