Igehely: Mt 23:37-24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Jézus Krisztus megjövendöli a templom lerombolását. Már egyszer lerombolták a templomot a babilóniaiak. Isten büntetése volt az a nép bálványimádása miatt. Jézus idejében nem volt bálványimádás, de az igazi istentiszteletet felcserélték formaságokkal, emberi hagyományokkal. Jézus Krisztus rámutatott erre a képmutatásra, de a nép vezetői, ahelyett, hogy megtértek volna, megölték az Isten Fiát.
Jézus kesereg Jeruzsálemen, mert nem ismerte fel Isten kegyelmét, hosszútűrését (37. v.). „Utoljára fiát küldte el hozzájuk”, de Őt megölik. A kegyelem elutasítása Isten ítéletét vonta maga után, ami Kr.u. 70-ben be is következett. A templom leromboltatott, pedig szép volt, a tanítványok is gyönyörködtek benne. De „Jézus kijött a templomból” (1. v.). A templom Isten dicsősége nélkül maradt. Vajon hány ilyen „templom” van ma is, ahol nincs helye Jézus Krisztusnak! Először Jézus nélkül marad a templom, azután tagok nélkül, végül pedig megsemmisül az épület is.
Nem az épület tesz szentté, hanem az épületet teszi szentté a Krisztus vére által megszentelt emberek közössége.
Dimény Miklós
Bátor bizonyságtétel
Igehely: Róm 1:16-17 „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: «Az igaz ember pedig hitből fog élni.»”
Jézus Krisztus a mennybemenetele előtt parancsot adott tanítványainak az evangélium hirdetésére (Mk16:15). Pünkösdkor elkezdődött ennek a parancsnak a teljesítése. A Szentlélek alkalmassá tette őket erre a szolgálatra. Azok a tanítványok, akik Jézus elfogásakor megfutamodtak, vagy Péter, aki gyáván tagadott, pünkösd után bátor szószólói lettek az evangéliumnak. Ugyanezt a bátorságot látjuk Pálnál is. Kész bizonyságot tenni nemcsak egyszerű embereknek, hanem hivatalnokoknak, hatalommal bíró embereknek is. Nem hátrált meg, amikor kigúnyolták, de még akkor sem, amikor élete került veszélybe az evangélium hirdetése miatt.
Minden üdvösséget nyert hívőnek feladata bizonyságot tenni Krisztus evangéliumáról. Aki találkozott Krisztus szeretetével, akinek bűnei megbocsáttattak, aki üdvösséget nyert, az nem tudja elhallgatni ezt az örömhírt.
Adj hálát azok bizonyságtételéért, akik hozzásegítettek az evangélium megismeréséhez! Vállald fel a bizonyságtételt, hirdesd az evangéliumot, és vigyázz, hogy amit beszélsz, azt életviteled alátámassza!
Dimény Miklós
