Igehely: Róm 8:1-11; Kulcsige: 8:9 „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.”
Néhány nappal a megtérésem után több bolt kirakati tükrénél is megálltam, és azt vizsgáltam, látható-e a változás? Ragyog-e az arcom? Látszik-e rajta az öröm? Azóta is, amikor a tükörbe nézek, olvasok a tekintetemből, olykor a másokéból is. De tudom azt is, hogy megvezethetjük egymást, meg magunkat is. A smink, a tudatos mosolyok a lényegen mit sem változtatnak.
Pál apostol két csoportra osztja olvasóit. Az egyiknek minden oka megvan az örömre, míg a másik kárhoztató ítélet alatt van. Az egyik szabad, a másik fogoly. Lehet, hogy olykor egy légtérben vannak, egyformán érzik a nyomasztó környezetet, mégis óriási a különbség. Olyan ez, mint amikor a börtönben látogatási idő van. A terem, ahova bejönnek a rabok, ráccsal van kettéválasztva. Egyik oldalon a rabok, a másikon a szabadok, a látogatók. Ugyan mindketten börtönben vannak, de van egy nagy különbség, mégpedig az, hogy a végén ki melyik ajtón megy majd ki. A szabadok, mivel ellenük nincs bírói ítélet, azon az ajtón mennek ki, amelyik a szabadságba vezet, míg a rabok szűk cellájukba. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2 Kor 3:17).
A bennünk lakó Szentlélek megváltoztatja törekvéseinket, kedvessé tesz Isten előtt, és életre kelti halandó testünket is!
Nagy István
Jót tervezett az Isten
Igehely: Jer 29:11-13
A babiloni fogság nem Isten terve, hanem a választott nép folyamatos engedetlenségének és a prófétai szó elutasításának az eredménye. Ugyanakkor a fogság fegyelmi eszköz is a Mindenható kezében, mert népével hosszútávú célja van. A nyomorúság, amely fojtogat, nem Isten akarata!
A fogságban levőknek nincs és nem is lehet rálátásuk a jövőre. De amikor a próféta közli, hogy: „csak én tudom, mi a tervem veletek”, ezzel reménysugarat ad. Jó hír, hogy a kilátástalanság ellenére van terv a jövőre, mégpedig több, mint emberi óhaj. Nagy megtiszteltetés, amikor Isten közli velünk is tervét: „békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”
Kedves olvasóm! Elszomorít a romlás, amit látsz? Nincs, akinek terheidet elmondd? Így szól ma hozzánk az Úr: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” Bízzál hát ígéreteiben és ne maradj a csüggedés mocsarában! Fordulj hozzá teljes szívedből és várd hittel szabadítását! Valld meg hitedet a zsoltárossal: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 42:11-12)
Nagy István
