2019. október 12., szombat

DÉLELŐTT | 
Az aggkorú János isteni kijelentést kap

Igehely: Jel 1:9-11a; Kulcsige: 1:10 „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét.”

Minden lelki munkás egyetért abban, hogy nincs nyugdíjba vonulás a lelki munkából. A szolgálat formája, területe és időtartama változhat, sőt ha szükséges, „szombatévet” is lehet igényelni a Megbízótól, de az elhívás az örökkévalóság küszöbéig érvényes. Az összes apostol és egyházatya hasonló meggyőződéssel volt, életük alkonyán pedig, ha másra már nem volt lehetőség, írásban erősítették a testvéreket. Az aggkorú Jánosnak abban a kiváltságban volt része, hogy olyan nagyszerű dolgokat jegyezzen fel, amit rajta kívül senki más nem láthatott meg, de a Krisztus egyháza azóta is épül belőle.

A kijelentés nem csak azoké, akik a szolgálat sűrűjében vannak. Esetenként Isten azon idős testvéreinken keresztül üzen nekünk, akik el tudnak csendesedni, akiknek van idejük imádkozni, és akiket a gyülekezet jövője foglalkoztat a legjobban.

Milyen sűrűn adsz hálát az idős testvérek nemcsak múltbeli, de jelenlegi szolgálatáért is? Lehet, itt az ideje, hogy őszintébb érdeklődéssel hallgasd bizonyságtevésüket, buzdításaikat!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Isten szavának tökéletessége

Igehely: Péld 30:1-6

A Bibliában bőven találunk példát arra, amikor az emberek elferdítették Isten üzenetét. Megtörtént, hogy elvettek belőle, hogy az elvárásokból leköszörüljenek (Mal 1:6-9), vagy hozzátettek a törvényért való vakbuzgóságukban (ApCsel 15). Pedig Isten szava pont azért tökéletes, mert elégséges. Ezért az embernek az Ige megértése a feladata, nem pedig leegyszerűsítése vagy túlbonyolítása. A keresztyénség üzenete nem a beavatottaknak félretett titkos ismeret, de nem is csupán az erkölcsi kérdések megvitatásáról szól.

Isten szava elferdítésének hátterében sokszor a bűnnel való megalkuvás rejlik. Ha fel akarjuk hígítani, akkor azt azért tesszük, mert igazolni akarjuk életvitelünket. Ha szigorúbbá tesszük azt, akkor pedig a törvényeskedéssel mutogatunk másra, ahelyett, hogy az igét magunk felé fordítanánk. Akárhogy is lenne, a legfontosabb kérdés a következő: melyik irányba éreztél kísértést mostanában Isten tökéletes szavának elferdítésére?

Szűcs Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.