2019. március 4., hétfő

DÉLELŐTT | 
Krisztus békessége

Igehely: Jn 14:27-31; Kulcsige: 14:27 „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

Jézus, a Mester arról beszél tanítványainak, hogy el fog menni és majd újra visszajön. Az Övéi ebből csak azt hallják, hogy magukra maradnak, ezért nyugtalanság és félelem költözik szívükbe. Ismerős ez az állapot és megrettentő kérdései: Mi lesz akkor velünk? Hogyan tovább? Mihez kezdjünk? Vége mindennek? Az Úr Jézus átérezve helyzetüket, bátorította őket: „az én békességemet adom nektek”.

A Krisztus békessége életünkben szoros összefüggésben van a Szentlélek jelenlétével és munkájával abban. Figyeljük meg ezt Péter apostol életében. Péter félelmében „átkozódni és esküdözni kezdett” (Mt 26:74), megtagadva Jézust, de miután a Szentlélek betöltötte őt, bátran szólta az igazságot: „keresztfára szegezve megöltétek” (ApCsel 2:23). Jézus halála után, Péter így szólt zaklatottságában: „Elmegyek halászni” (Jn 21:3), majd pünkösd után, még a verés ellenére is a Krisztust Jézust hirdették, és „nem szűntek meg” (ApCsel 5:42) Őróla beszélni.

Mit mondott az Úr Jézus tanítványainak? „Békességet hagyok nektek.” Krisztust követve kerülünk olyan élethelyzetbe, ami okot ad a nyugtalanságra és félelemre, de a Szentlélek mégis békességgel tölti be szívünk.

János Levente

DÉLUTÁN | 

Jézus: Dávid és Ábrahám fia

Igehely: Mt 1:1-17

Az Újszövetség első sorai Jézus Krisztus nemzetségtáblázata. Máté ezzel a listával Jézus messiási származását bizonyítja a zsidóknak. Ő a Dávid és az Ábrahám fia, a Krisztus, a várva várt Szabadító. Az is kiderül, hogy fogantatott a Szentlélektől (20.v.). Isten Fia Ő, de így tesz bizonyságot önmagáról: „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása” (Jel 22:16). Bárki, aki hisz Őbenne bűnbocsánatot, szabadulást nyer bűneitől, új és örök életet.

Ezen a listán szereplő nevek mögött egy-egy élettörténet áll, sokszínű. Máté nemzetségtáblázatába belefoglal négy pogány nőt is. A kánaánita Támár, aki becsapja apósát, Júdát; a prostituált Ráháb, aki istenfélő lett; moábita Ruth, aki hűségesen követte anyósát, a héber Naomit; a hettita Betsabé, Úriás felesége, akivel Dávid vétkezett.

Isten egyik kezében a festék paletta, a másikban az ecset és Ő a tökéletes festőművész. Gondolj az életedre! Az sem jelentett akadályt Őneki, hogy voltak világosabb és sötétebb színek. Az Úr teljesítette, amit Ábrahámnak, Dávidnak ígért és elkészült a mestermű: „Üdvösség, örök élet Fiában, Jézusban hívőknek!”

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.