Igehely: Jn 18:28-40; Kulcsige: 18:37 „Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”
Jézus beszélgetése Pilátussal több témát is érint. Király vagy-e Te? – kérdi a helytartó. Ha igennel válaszol, ez félreérthető lett volna, mert Pilátus csak földi keretek között gondolkozott. Ezért Jézus arról beszél, hogy országa nem ebből a világból való. Ő a menny királyságát hozta be ebbe a világba. Itt nem a kard az érvényesülés eszköze, hanem a szolgálat. Az a szolgálat, ami mögött nem külső kényszer van, hanem a Krisztus szorongató szeretete. Ez egy olyan életforma – mind a családban, mind a gyülekezetben –, amely minden erőfeszítést megér. Szeretetből szabadon szolgálni. Elméletileg ezek a fogalmak ellentmondanak egymásnak, de a gyakorlatban nagyszerűen megférnek egymás mellett, hisz ez a krisztusi életforma.
„Azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” A görög szó a való igazságot jelenti, ami a hazugság ellentéte. Jézus azért jött, hogy megmutassa az embereknek, mi is a valóság. Ezt mondja a tanítványoknak: én vagyok az út, a való igazság és az élet. Minden más az ördög hazugsága. Ha ebből az igazságból való akarsz lenni, Jézus a megoldás. Ő az út az Atyához, aki minden ember valóságos, élni érdemes életének egyedüli forrása.
Ferenczi Lajos
Trónol az áradat fölött
Igehely: Zsolt 29:1-11
Ebben a zsoltárban azt mondja Dávid, hogy Isten a nagy vizek fölött tevékenykedik (3.v.), a nagy áradat fölött trónol, mint örökkévaló király (10.v.). Dávid a teremtéshez nyúl vissza, ahol szó van arról, hogy a második napon Isten elválasztotta a vizeket egy boltozattal. Ennek következtében lettek boltozat alatti vizek, melyeket a harmadik napon egy helyre gyűjtött Isten, és tengernek nevezte el, s lettek boltozat fölötti vizek, melyeket itt Dávid nagy vizeknek, illetve áradatnak nevez. Ha e két verset a teljes zsoltárral összefüggésben nézzük, azt láthatjuk, hogy a vizek fölött trónoló Isten képét használva, Dávid Isten mindenre kiterjedő hatalmát és uralmát fejezi ki. A dicsőséges Istenről van szó itt, akinek hangja hatalmas, akinek ereje előtt semmi nem tud megállni. Ennek alapján állapít meg Dávid egy nagyon fontos dolgot a zsoltár végén: „Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.”
Ez a megállapítás ránk nézve is nagyszerű, mert mi is az Úr népe vagyunk: a gyülekezet. Ez az Úr az a Názáreti Jézus, akinek az Atya átadott minden hatalmat mennyen és földön. Ő van veled a harcaidban, a próbáidban, a nehézségeidben, hogy a megfelelő segítséget nyújtsa.
Ferenczi Lajos
