2019. március 1., péntek

DÉLELŐTT | 
Új parancsolat

Igehely: Jn 13:31-38; Kulcsige: 13:34 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”

A zsidóknak adott törvények között már rég ott szerepelt ez a parancsolat is: „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:2)! De akkor mi volt új Jézus parancsában? Az, amit hozzátett, hogy ahogy Ő szeretett minket, úgy szeressük mi is egymást. Szeretetünknek a mértéke most Jézus szeretetéhez kell, hogy igazodjon. Úgy kell egymást szeretnünk, hogy még az életünk se legyen drága a másikért.

Mi mindig nagyon hálásak vagyunk a Krisztus szeretetéért, de nemcsak hálálkodnunk kell, hanem ezt a szeretetet tovább is kell adnunk. Jézus szerette azokat az embereket, akik elárulták és cserbenhagyták Őt. Péter háromszor megtagadta, de soha nem merült fel benne, hogy nem szeretné őt Jézus. Az emberek bűnbe esnek, hibáznak körülöttünk, sokszor pont velünk tesznek rosszat. Jézus képes volt téged is hibáiddal, bűneiddel együtt elfogadni, és megbocsátott neked. Ez a szeretet mértéke, így add tovább!

Milyen áldozatokat vagy képes meghozni embertársaidért, testvéreidért? Hasonlít a benned lévő szeretet a Krisztus szeretetéhez?

Szabó Szilárd

DÉLUTÁN | 

Világ, amit özönvíz borított

Igehely: 2Pt 3:1-7

Nagyon sokan kételkednek ma is Isten kijelentéseiben. Egy ilyen kétkedésre okot adó téma az özönvíz kérdése. Néha még az Istenben hívők is felteszik a kérdést, hogy tényleg az egész világ elpusztult? Valóban csak Noé családja élte túl, vagy voltak mások is? Az Ószövetség beszámolója alapján, és a történelmi, valamint geológiai bizonyítékok mellett itt van számunkra az Újszövetség, amely Péter apostol, a Zsidókhoz írt levél írója és Jézus által is megerősíti bennünk, hogy Noé idejében a világ valóban víz alatt volt, és csak Noé és családja élte túl a világméretű katasztrófát.

Az özönvíz előtti időszakra is jellemző volt az Isten kijelentésével szembeni hitetlenség. Az emberek magukkal voltak elfoglalva, és azzal a világgal, ami őket körülvette. Talán bennünket is megcsap a hitetlenség szele, belemerülünk az élet dolgaiba, és megfeledkezünk arról, hogy Jézus Krisztust szolgáljuk, és visszajövetelét várjuk. Ez a világ az ítéletébe rohan, de a megváltottak Isten országát várják és az Ő örök uralmát!

Szabó Szilárd

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?