Igehely: Zak 6:9-15; Kulcsige: 6:11 „Vedd át az ezüstöt és az aranyat, csináltass koronát, és tedd Jósua főpapnak, Jócádák fiának a fejére!”
Zakariás olyanoknak ír, akik az eljövendő dicsőséget kisebbnek és nehezebben elérhetőnek látják, mint ahogy azt elképzelték. A fogságból hazatérők, akik már megszokták, és kényelmesnek találták az ottani életmódot, arra érkeznek, hogy mindenfelől ellenségeskedés és nehézség várja őket. Zakariás üzenete három részből áll:
Egy szokatlan koronázás. Isten megnevez négy embert, akik valószínűleg hitetlenségükkel elbátortalanították a népet. Azért választja ki őket, hogy megszüntesse zúgolódásukat, és hitet ébresszen bennük, büntetésük pedig az volt, hogy ők kellett kifizessék a korona készítését (Kálvin). Ez a korona kerül aztán a Jósua főpap fejére, annak ellenére, hogy az Ószövetségben nem vegyül egybe a két tisztség, sőt Isten haragját töltötte ki azokra, akik ezt önkényesen egybe szerették volna vonni.
A jelkép magyarázata. Jósua nem lesz király, hanem előre mutat arra, aki főpap és király is egy személyben, akinek a neve: Csemete. Ez a Csemete majd onnan sarjad ki, ahonnan mindenki várja a szabadulást, de másként hozza azt el, mint azt sokan gondolják. A 12. vers szerint ez a Csemete fogja megépíteni az Úrnak templomát. Ha az Újszövetséget olvassuk, azt látjuk, hogy Jézus Krisztus, a Csemete, nem foglalkozik templomépítéssel, viszont ha figyelemmel olvassuk a János 4:19-24-et, azt látjuk, hogy nem is állt szándékában újabb, fenségesebb templom építése, mert Ő lelki templomot épít.
A jelkép sorsa. A korona az Úr templomában lett elhelyezve emlékeztetőül, akárcsak a frigyláda tartalma, annyi különbséggel, hogy ez a korona egy eljövendő királyra emlékeztette azokat, akik a templomba jártak.
Ha az életünkre nézünk, a családunkra vagy gyülekezetünkre, azt láthatjuk, hogy a múltnak talán nagyobb volt a dicsősége a jelennél. Ilyenkor hajlamosak vagyunk tétlenül sóhajtozni, de a helyes hozzáállás az, hogy tekintsünk fel a koronázott főpapra, az Úr Jézus Krisztusra, aki ma is az Atya igaz imádóiért jár közben, aki egyszeri áldozatával mindazok életét tökéletessé teszi Isten előtt, akik lélekben és igazságban keresik Őt.
Szilágyi Norbert
Könyörögjünk azért, hogy kitartóan törekedhessünk mennyei jutalmunk elnyerésére! – Fil 3:12-14
A lelki őrállók felbátorodása – Hab 2:18-20; 3:1-4, 16-19 (Hab 3:18)
Péter kicsinyhitűsége
Igehely: Mt 14:22-33
A Mester nélkül tengerre kényszerített tanítványok valószínűleg elgondolkodtak azon, hogy miért küldte el őket egyedül Krisztus, és hogyan fog utánuk menni. Eközben az Úr Jézus elbocsátja a tömeget, és elvonul, hogy egyedül legyen az Atyával. Besötétedett, és vihar támadt a tengeren, amellyel a tanítványok kénytelenek voltak szembeszállni. Tapasztalt halászemberként már találkozhattak hasonlóval, de ami az éjszaka negyedik részében történt, arra egyikük sem volt felkészülve. Krisztus hozzájuk ment a tengeren járva, és az egyedi jelenség a tanítványokból három dolgot vált ki:
Rémület. Az Ige szerint kísértetnek nézték, és a félelem miatt kiáltoztak. Hívő emberként leginkább attól szoktunk megijedni, ha azt érezzük, hogy Krisztus nincs velünk. Ha nem azt a választ kapjuk az imáinkra, amit reméltünk, sokszor mi is kétségbe esünk. Ekkor Krisztus szólt: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Ma is ez a válasza számunkra, akik hasonló helyzetbe kerülünk.
Hitetlenség. Krisztus válaszát Péter kicsinyhitűen fogadja, és így szól: Uram, ha te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ebből a mondatból kiderül, hogy Péter hiszi, hogy Krisztus képes a vízen járni, de abban kételkedik, hogy aki szólt, az valóban Krisztus. Péterhez hasonlóan velünk is előfordulhat, hogy a Krisztus szavára kétkedéssel, hitetlenkedéssel válaszolunk. Krisztus megtanítja Péternek és mindannyiunknak, hogy aki Krisztusra néz, annak nincs miért félni, bármilyen vihart is hozzon az élet.
Bizony, Isten Fia vagy! Péter visszatér biztonságban a hajóba Krisztussal. Krisztus érkezése a vihar távozását hozta el. Ekkor felismerték, hogy ki is Ő, és leborultak előtte. Krisztus jelenléte ma is vihart szüntet, hitet és imádatot ébreszt. Ismerjük fel, és ismerjük el, hogy Jézus Krisztus az Atya egyszülött Fia! Kicsinyhitűségünk oszoljon el, ébredjen bennünk élő hit, hiszen:
„Nincs olyan fájdalom, gond, mit meg nem oldhat.
Nincs olyan nagy hegy, mit Ő meg nem mozdíthat.
Nincs oly sötét, nagy vihar, mit le nem csendesít.
Nincs olyan nagy bánatod, amin Ő nem segít.”
Szilágyi Norbert
Új hozzászólás