Igehely: Zak 4:1-13; Kulcsige: 4:6 „Erre ő így szólt hozzám:Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: «Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.»”
A lámpatartó emberi beavatkozás nélkül, tehát nem erővel, és nem hatalommal, hanem mintegy önmagától telik meg olajjal a kimeríthetetlen forrásból. Az angyal arra mutat, hogy Zerubbábel Isten Lelkének bőséges áldása révén fogja befejezni azt, amit elkezdett: a templom építését. Az a templom épül, amelybe eljön majd a Megígért is, aki népének és a nemzeteknek a világossága lesz.
A mindent látó Isten szeme elől nincs elrejtve semmi sem. A vele harcban állókat, az Ő munkáját lekicsinylőket is látja, de ők majd eltűnnek a porondról. És látja a hűségesek helytállását is. Nem csupán az adott jelenben a fáradozásukat, hanem a jövőben történő megjutalmazásukat is. A két olajfa a két hatalom jelképe Izráelben, a királyságé és a papságé. A kettő harmonikusan együtt dolgozik majd, Isten eredeti szándékának megfelelően. A hétköznapok ugyanúgy Isten akaratától vezéreltek és áldásával igazoltak lesznek, mint az ünnepek. A felkenetés = Istentől való felhatalmazás a cselekvésre.
Mire hatalmazza föl Isten az övéit? A Krisztus követésére. Ez a mi elhívatásunk. Soha ne veszítsük ezt szem elől!
Hetényi Attila
„Emberhalászat” Kornélius házánál
Igehely: ApCsel 10:44-48
Az Úr Jézusnál nem egyszerűen az egyház létszámbeli gyarapodása a cél. Nála Isten országa nem valamiféle formai elvárások csokra, amelyet a hívők kedvük szerint tölthetnek meg a korszellemnek éppen megfelelő tartalommal. Isten országának „arca van”: ez maga Jézus. Ő azt hirdette, hogy az emberek forduljanak Isten felé.
De ki méltó arra, hogy elmondjuk neki az evangéliumot? Egyáltalán ki méltó bármilyen szolgálatunkra? Péter apostolnak a misszióparancs elhangzása után is kérdéses maradt: bemehet-e a pogányok házába? Maga az Úr Jézus is feltette a pogányokkal kapcsolatban a kérdést: mennyit kaphatnak a fiak kenyeréből? De miért gondolnánk mi tisztátalannak azt, akit Isten már megtisztított, vagy éppen most akar megtisztítani? És miért mentjük föl azt, aki hiúságával, pletykásságával bepiszkítja nemcsak önmagát, hanem a gyülekezetet is? Csak azért, mert ő már közénk tartozik?
Ne azokat akarjuk térítgetni, akik nem is akarnak megtérni! Vegyük észre magunk körül azokat, akiknek a lelke Isten után kiált. Akiknek a lelkét Isten már elkészítette evangéliumának befogadására. Jézus ilyenkor nemcsak előttünk jár, hanem velünk is. És megáldja azt is, amit mi elmondunk.
Hetényi Attila
Új hozzászólás