Igehely: Jn 15:26-27; Kulcsige: 15:26 „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.”
Micsoda önzetlen küldetést vállalt a Lélek. Eljött a földre, hogy megismertesse Jézust és beszédeit az enyészettől megőrizze. Tehát nem önmagáért, hanem valaki másért van itt. A Lélek Jézusról tesz bizonyságot, ami tanúskodást jelent, szóban és tettben. Vajon milyen tanú Ő? Igaz vagy hamis? Mi az Úr válasza? (26. v.) János már elmondta, hogy Jézusról bizonyságot tesznek azok a tettek, amelyeket véghezvitt. (5:36) Az Atya is mellette tanúskodik, (5:37) és az Ószövetség is. (5:39) Most újabb tanúkról szerzünk tudomást: az egyik a Pártfogó, a másik a szemtanúk – Jézus tanítványai, akik kezdettől vele voltak. Sosem értettem, miért kérdőjelezik meg számosan Jézus történelmi személyét, de másokét – sokkal kevesebb bizonyítékkal fenntartás nélkül elfogadják?
A Pártfogó tanúskodása mindenekelőtt belső, szívben történő. Miközben akkor a szemtanúk, ma pedig a hívő bizonyságtevők Jézusról beszélnek, a Szent Szellem meggyőző munkát végez a szívben. Jézust elérhetővé és vonzóvá teszi. A szívet pedig készségessé, hogy önként és szabadon válassza Őt.
Mit mondott neked a héten és ma reggel a Lélek Jézusról?
Boros Róbert
A prófétalelkek engednek egymásnak
Igehely: 1Kor 14:26-33
A gyülekezet nem az enyém, de a tied sem! Nem a lelkipásztoré, diakónusé, az alapító tagoké, de még a legtöbbet adakozóé sem! A gyülekezet Krisztusé, mi pedig csak szolgák, meg sáfárok vagyunk. De mi a helyzet az összejövetelekkel, istentiszteletekkel, amiről igénk szól? Kisajátíthatja-e valaki a program összeállítását? Csak a „felszentelteké” a szolgálat kiváltsága? Képes vagyok-e olykor (el)hallgatni, amikor jobb, ha csak Istenhez és önmagamhoz szólok a közösségben?
Zűrzavar vagy békesség? Mit szeretnénk a gyülekezetben és az összejöveteleken? A békesség feltétele ez: alárendelt lélek (lelkület), alázatos hozzáállás. De azzal, hogy mindig csak az egyik „hallgat el” a gyülekezetben, nem lesz békesség! Pál kölcsönös alárendelésről beszél. Ma én, holnap te, jövő alkalommal lehet mindketten. Érdekes, hogy bár a próféták legfontosabb „munkaeszköze” a beszéd, amivel Isten üzenetét közvetítik, mégis abban neveli őket most a Lélek, hogy tanuljanak hallgatni és egymást meghallgatni is. Nagy lecke ez!
Boros Róbert
Új hozzászólás